Kicsikinga blogja
Fájdalommal...
Mosolygott a könny is,
Mikor Téged látott,
Szemednek kékjéből,
Szeretett sugárzott.
Szívedben otthont lelt,
Sok-sok könyv s a zene,
Bennük volt lelkednek,
Legnagyobb öröme.
Csodáltad a szépet,
Sokszor megsirattad,
Koldust is szép szóval,
Nem pénzzel kínáltad.
Hazád volt mindened,
Beszél a sok tetted,
Sosem hivalkodott,
Szép és erős hited.
Most jöttem Tőled,
De Te már nem szóltál,
Csendes békességben,
Utadra indultál…
DRÁGA TESTVÉREM!
Ma hajnalban csendben elment...
Egy kis semmi a sokért…
Hogy is köszönjek meg,
Ennyi drága szívet,
Mesélek majd Nektek
Szépigaz meséket.
Valahol nem messze,
Létezik egy világ,
Házaknak kertjében
Boldog fű, fa virág.
Rózsának töve is
Csak türelmet terem,
Szorgosan ás vermet,
Szépséges szerelem.
Kutaknak mélyéből
Mindig mosoly fakad,
Bútűző hűsével
Olthatod szomjadat.
Éhedet feleded,
Pirosló almával,
S itt
Végre találkozhat
Nap is a Holdjával…
Köszönlek Benneteket!
Csak füst szállt a szemembe…
Emlékszel?
Emlékszem!
Te bogarakat gyűjtöttél nekem a biológia órára, én meg cserébe vállaltam, hogy őrzöm a táskádat, amíg footballoztatok , sőt még labdaszedő is voltam!
Emlékszel?
Emlékszem!
Mikor először kimaradtál és Édesapánk - rémült „nőivel” a háta mögött - ment ajtót nyitni hajnal kettőkor, és Te mosolyogva köszöntél, mire Apukánk is mosolyogva ejtette le „véletlenül” a lakáskulcsot, ami után természetesen Te lehajoltál udvariasan, de akkor már biztos kezek fogtak, és vittek a fürdőszobába, ahol is férfivá avatott a szeretet, és a hideg tej, amit azóta sem ittál soha többé!
Emlékszel?
Emlékszem!
Tudod, mikor a hagymás rostélyos (zsíroskenyér hagymával) készült, mert este meccs volt a Tv-ben,és akkor az nálunk Ünnep volt! A himnuszok alatt Édesapánk szemében a könnyeket?
Emlékszel?
Emlékszem!
Éjfél volt, és egyszer csak felkapcsolódott a villany, megszólalt a zene, és Ti - Apukánk, és Te-, ott álltatok talpig díszben, kezetekben a harmadik emeleti folyosóról kölcsön vett aszparágusszal a kezetekben, hogy felkérjetek minket, lányokat egy keringőre, mert 16 éves lettem. Keringőztünk, és nevettünk, és boldogok voltunk. Nagyon boldogok!
Emlékszel?
Emlékszem!
Ugye milyen szépek voltak együtt? Nagyon!
Emlékszel?
Emlékszem!
Vajon Karajan hogy tudta megjegyezni az összes Beethovent, és partitúra nélkül vezényelni?! Nem fantasztikus?! De bizony az!
Emlékszel?
Emlékszem!
A finom rizses húsra, amit a világon jobban senki nem tudott elkészíteni, mint Te, még azóta sem sikerült utolérnem kulináris költeményeidet!
A citromos tölteléked díjat érdemelne, mert már másképp nem is tudom elképzelni sem a töltött csirkét! Bizony ám!
Emlékszel?
Emlékszem!
Meg van még a gitárod? Igen éppen nálam van.
Emlékszel? Emlékszem! És erre? Igen erre is! És erre? Igen erre is!
Zengett zúgott énekelt a múlt, önfeledten idő nélkül, ahogy akkor régen, nagyon régen…
Milyen ritkán láthattalak, és akkor mennyire örültem, mennyire örültünk. Leültél, és beszélgettünk. Meséltél, okosan, értelmesen,hatalmas tudásoddal… „hallod, de szép?, bizony hallom, és mi is ez, jaj, mi is, na nem baj, majd megtudjuk a végén”, mert a zene mindig szólt nálam, Nálad, bennünk.
Idéztünk, olvastunk, könyveket szedegettünk le, kerestünk, hallgattunk, nevettünk nagyokat, hiszen legendás viccmesélő voltál mindig.
Jó ízléssel, intelligensen élted életedet, és szeretted a hazádat, és teszed ezt most is! Tudom!
Azt mondtad nekem legutóbb, hogy „még nem készülök, csak elkészülök egy útra”.
Én most összecsomagolom a sok drága szív szerető szavait, és Neked adom útravalóul, mert Téged illet!
Kizárólag Téged, ha majd elindulsz, ne menjél üres kézzel Egyetlen Drága Testvérem…
http://www.youtube.com/watch?v=57tK6aQS_H0
A hívott szám nem elérhető...
Könnyeimmel küszködve tárcsázom a megszokott számot…
Édesapám!!!! Segíts!!! Ahogy mindig tetted, drága, kedves szavaiddal!
Segíts, hogy „el tudjak készülni”,- mert ezt mondták a telefonban nekem az előbb - hogy kell azt csinálni? Mit kell tennem? Mondd meg Te mindent tudó, okos, bölcs, drága Édesapám!
Meg fog halni, aki úgy szeretett élni, jókat beszélgetni velem, énekelni, nevetni, könyveket, cserélni, az eszmékkel együtt, és most elmegy ELMEEEEEEEEGY!
Nem lehet! Az nem lehet! Még nem, előbb nekem kell, nekem illik! Nem engedem, nem engedhetem, NEM LEHET!!!!!!!!!!!!!
Drága Testvérkém, ne hagyjál itt!!!!!!!!!!!!!!!!
Bocsánatotokat kérem, de ki kellett sikítanom!
Már olyan régen telnek így napjaim sok bánattal, az "el kell készülnöm"-mel, hogy én, aki soha nem szomorítottam senkit akarattal, most már nem tudtam magamban tartani ezt a szörnyű fájdalmat!
Zsengén...
Esküt adott hűségéről,
Mindent tűrő szerelméről,
Asszony nevét próbálgatta,
Száz oldalra le is írta.
Kockáslapú kopott irka,
Volt frigyének szemtanúja,
„Ki”
Sok-sok éve szavát tartva,Őrzi titkát, megsárgulva.
Egy kis füzetbe írtam valamikor -gyermeklányként -, első nagy szerelmemet, és megfogadtattam "vele"(a kis füzettel), hogy a közös titkunk marad. Ő betartotta, én nem, mert most elárultam...