Kicsikinga blogja

                   





Várva...

Elfogadott sorsom
Nem kiált utánad,
Féltékeny a magány,
Csendre int a bánat.
Nem játszik már velem
Rád vágyó képzetem,
Szelíd békét lel majd
Betérő végzetem.

Néha hallik hangja
Összetört lelkemnek,
Mikor
Szikes szemeimből
Cserepek peregnek...

Szárad lelkén Nyár halála,
Mégsem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.

Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermeklelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

Álmodott lelkem,
Örökké álmodott,
Hófehér, tiszta,
Halk, mesés világot,
Kristályfolyamot,
Olvadó gyémántot,
Szikrázó csillagot,
Hűs fényű napot,

Ezt a gyönyörű
Szépséges templomot,
Hol
Mindenét od’adva
Gyermekként áldozott...

Akik rámcsodálkoznak, hogy miért sietek már hajnalban a piacra, ők nem tudják, hogy milyen megmagyarázhatatlan boldogság van a szívemben, amikor a terített asztalra teszem a méltóságos húslevest, és hűséges udvartartását, amiket magam készítettem, mindig gondosan ügyelve,hogy mindenkinek jusson, egyformán szép, egyformán jó, hogy a süteménnyel megsimogassam a jólesően tele gyomrokat, elvégre Vasárnap van...
                                            

                                      Szeretek Vasárnapot játszani!
                                        Szeretek Családot játszani!



Egy terítéket mosogatok nagyon-nagyon rég óta...

 Megszólított,
Csendem törte,
"Veled leszek,
Mindörökre".

Bánat volt, kit
Megszánt szívem,
S ajánlatát
Megköszöntem.

Sok éve, hogy
Találkoztunk,
Azóta is
Egy a sorsunk.

                                           Ahol engem várnak
                                           Messze az időben,
                                             Elfogyott a jövő
                                           Nincs élet jelenben.
                                          
                                           Régmúltam az, amit
                                           Sorsomul szánnak,
                                                        így
                                           Állhatok majd végre
                                           Háttal a Halálnak!