Kicsikinga blogja

Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.

Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.

Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermeklelken ül az átok.

Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik, reszket,
Nem találja, amit vesztett.

Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak.

Nagykörút, s ti kedves kövek,
Szépen kérlek
SEGÍTSETEK!

Álmodott lelkem,
Örökké álmodott,
Hófehér, tiszta,
Halk, mesés világot,
Kristályfolyamot,
Olvadó gyémántot,
Szikrázó csillagot,
Hűs fényű napot,

Ezt a gyönyörű
Szépséges templomot,
Hol
Mindenét od’adva
Gyermekként áldozott...

Akik rámcsodálkoznak, hogy miért sietek már hajnalban a piacra, ők nem tudják, hogy milyen megmagyarázhatatlan boldogság van a szívemben, amikor a terített asztalra teszem a méltóságos húslevest, és hűséges udvartartását, amiket magam készítettem, mindig gondosan ügyelve,hogy mindenkinek jusson, egyformán szép, egyformán jó, hogy a süteménnyel megsimogassam a jólesően tele gyomrokat, elvégre Vasárnap van...
                                            

                                      Szeretek Vasárnapot játszani!
                                        Szeretek Családot játszani!



Egy terítéket mosogatok nagyon-nagyon rég óta...

 Megszólított,
Csendem törte,
"Veled leszek,
Mindörökre".

Bánat volt, kit
Megszánt szívem,
S ajánlatát
Megköszöntem.

Sok éve, hogy
Találkoztunk,
Azóta is
Egy a sorsunk.

                                           Ahol engem várnak
                                           Messze az időben,
                                             Elfogyott a jövő
                                           Nincs élet jelenben.
                                          
                                           Régmúltam az, amit
                                           Sorsomul szánnak,
                                                        így
                                           Állhatok majd végre
                                           Háttal a Halálnak!

                    

                        A vonal másik végén ismerős hang,
                                           

           akkor mindig zenét hallok, gyönyörű zenét, 
           akkor látom a madarak röptét,
          akkor látom a folyót, ahogy viszi a tegnapot a holnapba,
          akkor látom a szépséges tengert, a hullámszoknyák kacéran villanó
          fodrait,
          akkor látom, ahogy karomban tartva táncolok, és kacagunk,
          kacagunk,    
          akkor kinyújtom a kezem, és megérint a Mindenekfölötti,
                                           
                               akkor én azt megköszönöm!




  Ma hívott a Fiam, a legkedvesebbem, az egyetlen vagyonom...



https://www.youtube.com/watch?v=FpOEN93LX-E