Kicsikinga blogja
SzemélyesNem tudom, hogy meddig...
Kedves Kis Társaim!
Az utóbbi időben nagyon-nagyon sok gonddal kell megküzdenem egyedül, ezért nem tudom, hogy mikor tudok visszajönni Hozzátok!
Testemet-lelkemet igénybevevő időszakot élek meg, és nem titkolom,hogy halálosan elfáradtam.
Majd, ha révbe értem, akkor sietek vissza!
Remélem, hogy Ti sem fogtok elfeljteni engem, ahogy én sem Titeket!
SOHA!
Isten áldjon meg Benneteket!
Vigyázzatok magatokra, legyen Veletek a szépséges szeretet MINDIG!
Majd jövök, és remélem, hogy boldogan fogok mesélni!
Szervusztok, Drága Kis Társaim!
Lakásügy!
Csendesen...
KEDVES KIS TÁRSAIM, SZERETETT BARÁTAIM!
Voltatok nekem, és lesztek az én szívemben, amíg én csak élek, de most, jaj, nem tudom kimondani,NEM TUDOM KIMONDANI, HOGY MENNEM KELL!!!!!!!!!
Mennem kell, és nem jöhetek vissza, amit még nem fogott föl az elmém, és nem tudom, hogy valah képes lesz-e rá!
A szemeim világa veszik, napról napra, és ez olyan folyamat, amit én nem hittem el,midaddig, amíg három nappal ezelőtt, megkaptam a végső választ.
Sírok, és ordítani szeretnék, de nagyon csendben nyitok ajtót, hogymeg ne zavarjalak Benneteket!
KÖSZÖNÖK MINDENT, KÖSZÖNÖM AZT A SZERETETET, AMIT SOHA ÉLETEMBEN NEM KAPTAM, CSAK VÁGYTAM, TELJES SZÍVEMBŐL.
ÁLDJON MEG A jÓ ISTEN BENNETEKET,LEGYEN BÉKE, A LELKETEKBEN, ÉS IGAZI ÖRÖM A SZÍVETEKBEN!
nAGYON SZERETLEK TITEKET, ÉS ÚGY FOGTOK HIÁNYOZNI, HOGY ARRA NEM TALÁLOK SZAVAKAT!
KÖSZÖNÖM EZT A SZÉP OTTHONT, AMIBEN LAKHATTAM ITT, AHOL BIZTONSÁGBAN TUDHATTAM MINDEN APRÓ SÓHAJOMAT, és most bocsánat, de nem tudok többet írni, mert megszakad a szívem
Őszionte szeretettel ölelek át EGYENKÉNT MINDENKIT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szervusz, DRÁGA POET.HU!
Isten megáldjon!
Csendben
https://www.youtube.com/watch?v=f5-Q7fj_FUM
Nehéz volt, nagyon nehéz, de megpróbáltam Timikém!
Térden
Lemenőben...
Várva...
Elfogadott sorsom
Nem kiált utánad,
Féltékeny a magány,
Csendre int a bánat.
Nem játszik már velem
Rád vágyó képzetem,
Szelíd békét lel majd
Betérő végzetem.
Néha hallik hangja
Összetört lelkemnek,
Mikor
Szikes szemeimből
Cserepek peregnek...
Lemenőben...
Szárad lelkén Nyár halála,
Mégsem szürke palettája.
Ecsetjével vígan játszik,
Reggel dérrel parolázik.
Napsugárnak tüzes heve
Már a múlté, nincs ereje.
Szilaj csóva, szegény pára,
Porszem sem ül már hátára.
Bágyadt sugár sápadozva,
Fáradtan dől ablakomra.
Tüzed s heved elvesztetted,
Szemem állja tekinteted.
Őszi Naphoz szóltam halkan,
Délutáni alkonyatban.