Kicsikinga blogja

Gyanútlanul ültem le a betegeskedő számítógépem elé, ide az ablakhoz közel...

Ugye látjátok!

Odakint gyönyörű fehér minden, mint a mesében...

Istenem, de szép!

Egykori kis fenyőm csonkja árván...

Akárcsak én!

Hohó, egy apróka, még egy, és még egy, itt az erkélyen...

Cinkéim lettek!

Gyönyörködve nézem a kinti világot, az egyre tisztulóbbat, csendesebbet, és emlékezem...

Ablakomhoz reménykedve

Szaladt gyermeklelkem,

Ki

Ajándékul feledhette,

Hogy már felnőtt lettem.

Köszönöm szépen, hogy megfáradt testem és lelkem mindig kap enyhet...

Jó leszek, megígérem!

2023- december 6.  Szent Milós napján

Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy életem első, és nagyon kényelmes, finom meleg, téli cipőjét vettem meg egy héttel ezelőtt!

Csak nehogy csúszós legyen a talpa!

Egyelőre még csak én vagyok benne...

Ölellek Benneteket!

Most már "csak" az van hátra, hogy imádkozom, nehogy leessen a tűzhely mögött a festékréteg, vagy vakolat!

Majd egyszer lesz ott csempe!

Talán...

A nyugalom, most úgy döntött, hogy inkább átvált izgalomba...

Nem volt olyan régen, hogy minden a feje tetején állt, és most, pár napja, talán két hete, ismét pakolok, ki-be, ki-be,ki-be...

Nem tudom, hogy meddig fogom még bírni.

Most a konyhát kellett szétszedni, mert én egy nagyon régi lakásban lakom ám, olyan régiben, hogy csak filmeken látni már ilyent!

Még gázvezeték sincs!

Szakember sincs!

Senkim sincs!

Az a kis fenyő, akiről írtam, hogy miatta, érte jöttem ide, elvitt magával mindent!

Nem önszántából, mert azt is megírtam Nektek, hogy egy briganti, Karácsony előtti nap hajnalán, elfűrészelte, és megölte!

Tulajdonképpen, engem is...

Ezért történt a balesetem is, és annyira megszomorodtam, hogy nem találom magamat!

Bocsánat, hogy panaszkodtam, de tujátok, nekem itt van az egész életem a Poet-on, ezen a szeretett oldalon, ahol Ti, az én családom is vagytok!

Igyekszem visszatérni, írásban is, nem csak olvasásban!

Szeretettel ölellek Benneteket!

2023.november 20.

Mosolyogva jövök,

Hisz ráírtad a kődre,

Hogy az élet örök,

mint

Fenyőknek a zöldje...

Bár itt vagy most is mellettem, mégis írva köszönöm Neked, hogy rám mosolyogsz mindig, és én nem félek már élni, sem meghalni!

Drága ÉDESAPÁM

2023. november 1.

A-mollban...

Nehéz , nagyon nerhéz, de meg kell szoknom...

Mit is?

Ja, igen, a bal kezem annyira megsérült, hogy a csuklóm merev lett, ami egy törés utáni " elgipszelés" eredményeként örökké így marad...

Már nem tudok olyan tempóban írni, mint ahogy a gondolataim diktálnák, ezért a fekete-fehér billentyűkre is már csak keserű könnyekkel tudok gondolni...

Nem tudom még azt mondani, hogy "nem baj"!

Talán egyszer, ki tudja...

Nem emlékszem, hogy aludtam-e egyáltalán az elmúlt éjjel, de talán mégis, hiszen akkor nem lennének velem az álmodottak...

Egy biztos, hogy zene volt, amit talán még a szomszédaim is hallhattak, hiszen jó hangosan dúdoltam, és hogy a többi mi volt, azt pontosan nem tudom elmondani, sőt pontatlanul sem, bár ott az ég alján még halványan

sejteti az a fehéres fátyol...

Indul a nap.

Nemsokára a buszom is, amivel elutazom, hogy próbára tegyem magamat, a bátorságomat, ami illanófélben volt, de vissza-vissza kullog néha...

Ma is ezt kell tennie!

Szervusztok Ti Kedvesek, Drága Kis Társaim!

Hogy vagytok, hogy megy sorotok, ugye jó egészségben vagytok!

A kérdéseimre választ fogok kapni, amint elolvasom a verseiteket, hiszen mindig, mindent érzek, látok, hallok, értek...

Veletek sírtam, örültem, estem a szerelembe ( bár ne egy gödör lett volna!), szóval megvoltunk szépen...

Igaz?!

Eldőltek a kalászok, vagy koszorúba fonták őket, és lassan majd finom kenyér is készül belőlük, múlik a nyár a nevetős...

Nem baj!

Lesz szép őszünk, olyan kedvesen melankolikus, olyan tudjátok milyen...

Persze, hogy tudjátok!

A szemem tartson ki, hogy legalább egy-egy verseteket elolvashassam...

Össze-vissza csapongok, mert az idő egyre jobban siet, és én még itt ülök a billentyűk előtt, a buszom meg nem fogja megérteni, hogy VELETEK lennék, mert ő nem szereti az ilyen "poétáskodást"...

Praktikus lélek.

Amint visszaérek, azonnal írok, amennyit csak elbírtok, olyan sokat!!!!!!!!!!!!!!

Ölelés, és hála, hogy vagytok!

Isten áldjon meg Benneteket!

2023. augusztus 5.

Àlfott, békés, örömteli Húsvétot kívánok Nektek,