Kicsikinga blogja

Mosolygott a könny is,

Mikor Téged látott,

Szemednek kékjéből,

Szeretett sugárzott.

Szívedben otthont lelt,

Sok-sok könyv s a zene,

Bennük volt lelkednek,

Legnagyobb öröme.

Csodáltad a szépet,

Sokszor megsirattad,

Koldust is szép szóval,

Nem pénzzel kínáltad.

Hazád volt mindened,

Beszél a sok tetted,

Sosem hivalkodott,

Szép és erős hited.

Most jöttem Tőled,

De Te már nem szóltál,

Csendes békességben,

Utadra indultál…

DRÁGA TESTVÉREM!

Ma hajnalban csendben elment...

Ma délután kettőkor ott hagytam a gyermekkoromat egy sírhalomnál...

Felnőttem.

Ki a létet a semmiből

Mindig visszahoztad,

Nem volt olcsó árud

Másnak adott szavad.

Egyetlen vagyonod

A becsület volt maga,

Legnagyobb luxusod,

Kabátod fordítottja.

Hazádat szeretted

Igaz hittel, szívvel,

Imádba rejtett,

Tiszta könnyeiddel.

Te voltál tanítóm

Az élő történelem,

Közös sétáinkat,

Soha nem feledem.

Melletted mindig

Biztonságban voltam,

Egész életemet,

Tőled tanultam.

Esti sétáidat már

Nélkülem teszed,

Szívesen fognám még,

Szorosan a kezed.

Megbecsülök mindent,

Megígérem Neked,

Büszkén viselem,

Nekem adott neved.

  ÉDESAPÁM

http://www.youtube.com/watch?v=FH7VIxB0t0A

 2011.május 3-án reggel, örökre elment!

 Drága Édesapám!

 Már az öröklétben ketten!

Beszélgettem

Szép havas estén jöttem őt megnézni,

Kivel oly sokat lehetett beszélni,

Kinek hangja maga volt a zene,

Étkemül szolgált az akkori élete,

Álomba, puha lépteiben ringtam,

Mégis a jót, már elhagyni vágytam,

Szóltam is sietve, mert látni akartam.

Madonna arca, gyönyörű mosolya,

Szép kezének minden mozdulata,

Találkozásunk aznap maga lett a

                CSODA.

Köszönöm szépen, hogy azon az este,

Te megöleltél, fájdalmad felejtve…

         ÉDESANYÁM

Köszönöm, hogy akkor  azon az estén is csendes, és halk voltál, mikor megszülettem, és most  is csendben, szótlanul mentél el...

Én is csendben sírok, nehogy szomorú legyél Drága Édesanyám!

2009.november 1.

Egy szál virág van a kezemben, megyek az úton, egy keskeny kis úton. Nedves a föld, és illatát mélyen beszívom, mert szeretem. Csend van. Olyan csend, amilyen csak itt lehet. Sehol máshol!

Lassan lépkedek, és igyekszem a hatalmas gombócokat lenyelni... Nem sírok, most nem sírok, hiszen Te mindig mosolyogtál Édeskedvesnagymamám...

Tudod az úgy volt, hogy én nagyon szerettem, de ő..., és képzeld el,hogy tegnap majdnem odaégett a hús  a sütőben,pedig úgy csináltam, ahogy Te, és fáj a fejem mostanában, és a térdeim, és megint nem jött ki a folt a terítőből, és megégettem a kezemet, és nincs rajtam kesztyű, és sapka sem, és fázom ám, de már fűtenek, és melegben vagyok, és már ősz a hajam...   és Te hogy vagy? Édeskedvesdráganagymamám!

 ...

Egy szál virág van a kezemben, megyek az úton, széles, tágas úton. Zaj,lárma, amilyen csak itt lehet. Sehol máshol...

A virág! És nem vártam meg a válaszodat, hogy hogy vagy?!

Hát persze, mert megint mosolyogtál, mindig mosolyogtál...