Kicsikinga blogja

Szívemhez göröngyös úton jut el a vér,

Téged keres apró kis zugokban.

Ott kell még lenned, mert, ha nem talál,

Meghalok…

Siessetek...!

Kezeimen az erek fájón lüktetnek Téged,

Simulni vágynak.

Emlékeikre támasztott arcomat Feléd fordítom,

Nem látlak…

Az én templomom

Álmodott lelkem, örökké álmodott,

Hófehér, tiszta, halk mesés világot,

Kristályfolyamot, olvadó gyémántot,

Szikrázó csillagot, hűsfényű Napot,

Ezt a gyönyörű, szépséges Templomot,

Nem jöttél velem...

„Huckleberry-d” nincs már Veled,

Éjjel halkan, csendben elment.

Holdfolyó, a hű barátja, hívta vissza,

Mesebeli utazásra, ezerszínű égi hídra,

Hova zene szárnyán, égben szállva,

Érkezik majd, s talál újra otthonára,

Kezét Te már nem foghatod,

De a szívét  ott tudhatod,

Ahol föld az eget éri, és szép szalaggal

Eggyé köti.

P.S.:

Ha majd palettádon nem tudsz már,

Színes világot kikeverni magadnak,

Ne bánkódj.

Egy borús délutánon dúló örök harc

Végén az ellenek, Nap és Eső,

Utolsó, dühödt Szivárvány-suhintása,

Ezer színnel tölt meg lelket, és ecsetet,

Aranyfényben megtalálod veszettnek hitt

Gyermeki hitedet!

Szerelmem színét már az "égi hídnak" adtam...

Melyik lehet?...?

Nem esküdtél,és megszegted!!!!