Kicsikinga blogja

Az én templomom

Álmodott lelkem, örökké álmodott,

Hófehér, tiszta, halk mesés világot,

Kristályfolyamot, olvadó gyémántot,

Szikrázó csillagot, hűsfényű Napot,

Ezt a gyönyörű, szépséges Templomot,

Nem jöttél velem...

„Huckleberry-d” nincs már Veled,

Éjjel halkan, csendben elment.

Holdfolyó, a hű barátja, hívta vissza,

Mesebeli utazásra, ezerszínű égi hídra,

Hova zene szárnyán, égben szállva,

Érkezik majd, s talál újra otthonára,

Kezét Te már nem foghatod,

De a szívét  ott tudhatod,

Ahol föld az eget éri, és szép szalaggal

Eggyé köti.

P.S.:

Ha majd palettádon nem tudsz már,

Színes világot kikeverni magadnak,

Ne bánkódj.

Egy borús délutánon dúló örök harc

Végén az ellenek, Nap és Eső,

Utolsó, dühödt Szivárvány-suhintása,

Ezer színnel tölt meg lelket, és ecsetet,

Aranyfényben megtalálod veszettnek hitt

Gyermeki hitedet!

Szerelmem színét már az "égi hídnak" adtam...

Melyik lehet?...?

Nem esküdtél,és megszegted!!!!

Bágyadt sugár, sápadozva,

Fáradtan dől ablakomra,

Tüzed, s heved, elvesztetted,

Szemem állja tekinteted.

Őszi Naphoz szóltam halkan,

Délutáni alkonyatban.