Kicsikinga blogja

Meg-megül az arcomon, és nem kéri, hogy töröljem le...

Drága, hű könnyem, aki mindig velem voltál, sok búban, nagyon kevés örömben...

Akkor nézzük csak, így együtt, hogy mi is történt. addig is pihenünk, vállatvetve, szoros barátságban...

Emlékezzünk...

Meleg nyár volt, szinte bírhatatlan hőség, amikor fölkerekedtünk, és meg sem álltunk egy bizonyos busz megállójáig...

Indulás...

Finom hűs volt, és kényelem, amit alig akartam elhinni, szinte körül sem mertem nézni, nehogy elillanjon, nehogy elhagyjon...

A motor fölberregett, és egy halk sóhajjal suhanni kezdett...

Bizony!

Látod, már megint sírunk, pedig ez örömteli, boldogságos pillanat volt, amit soha, de soha nem fogunk elfelejteni...

Ugye?!

Kiérve a nem szeretett városból, egyszercsak a mesében voltunk...

Hatalmas fák lombjai alatt, csodálatos lankák, buja zöldje alatt vitt minket az a drága kis busz, puhán rugózva, a legnagyobb kényelemben...

Átszállás.

Egy helyi járatra, ami a megadott címhez közel állt meg...

Remegtek a lábaim, illetve mindenem, mert nem hittem el, hogy ez valóság lehet egyszer...

Vártak.

Ójaj, alig látok tőled, de nem töröllek le...

Megérkeztünk.

Csak mentem egyik helyiségből a másikba, de nem láttam én semmi mást, csak egy redőnyös erkélyt, aminél eldőlt a sorsom.

Redőny föl, és ott, PONTOSAN VELEM SZEMBEN, EGY KIS FENYŐFA nézett vissza rám...

ISTENEM!

Most mi lesz, hogy lesz, mit mondjak, mit ne mondjak, hogy mondjam, hogy ne mondjam...

"Nem nézi meg a lakást esetleg?"

Jaj, bocsánat, de igen, persze, hogyne, motyogtam, de egyfolytában a kis fenyőfára gondoltam, hogy nem tudom itt hagyni, nem lehet, hogy elváljak tőle...

Segítsen valaki, kérem szépen, segítsen egy okos, praktikusan gondolkozni tudó ember, mert én nem vagyok az, én nem tudom, hogy mit kell tennem...

Mintha nem is én lennék, megszólalt egy hang belőlem, hogy "rendben"...

Mi az, hogy rendben, hát lehet ez másként, amikor itt az a kis fa, akiről örökké álmodoztam...

Ja, hogy nincs vezetékes gáz, és minden nagyon régi, kit érdekelt!

Nos, sírok ám, ezért nehéz az írás, és annyi mondanivalóm van, hogy majd részletekben elmesélem Nektek, mert minden egyes napon gondoltam Rátok, csak nem mertem megszólalni, nehogy...

"Fázó kezét sosem nyújtja,

Ne higgyék, hogy enni kér"

...

Nem bírom ki, hogy gyorsan el ne mondjam, hogy a névnapomon történt, és másnap már LAKÁSTULAJDONOS lettem!

hÚ, DE SÍROK

Bizony ám!

Volt, aki azt mondta, hogy sosem hitte volna, hogy ezt EGYEDÜL végig fogom csinálni, ugyanis két hét alatt csomagoltam össze harminc évet, akkurátusan, nehogy bármi is eltörjön...

Gyűltek a dobozok, már 40-50 kilósra hízlaltam őket, amit nem tudtam, hogy valaha is meg tudok mozdítani...

MEGTUDTAM!

Két hét alatt ki is csomagoltam, kimostam, lemostam, leszakadt a kezemről  a gumikesztyű, nem számított semmi más, csak az, hogy van egy SAJÁT, amit soha senki el nem vehet tőlem...

SOHA!

A falak ráncait most fehér festék fedi, és már ettől olyan tisztának tűnik minden, és az is, erről tudnának beszélni a kezeim...

Képzeljétek el, hogy van saját, igazi, új kerámialapos villanytűzhelyem, amiben tegnapelőtt megsütöttem az "OTTHON" feliratú almáspitét, és úgy ám, mint a nagyok!

Igazi , szép méretes sütő, és légkeveréses, meg világít is, ha benézek...

!

Van igazi zuhanykabin, szépségesen szép, és új mosógép, akinek még a hangját sem hallani, úgy mos...

!

Van saját konyhaszekrényem, amiben már otthonra találtak az edények, és úgy örülnek, hogy csak na...

!

Jaj, még mit is mondhatnék, csapongok össze-vissza, mert örülök, ÖRÜLÖK!

Ma lesz az első húsleves megfőzése, és ettől az illattól mosolyogni fog minden, MINDEN, MINDEN,MINDEN.,MINDEN

Drága kis fenyő, köszönöm,hogy itt vagy, megsiratom a levágott ágaidat, de még pont maradt annyi, hogy alig fél méterre tőlem, megsúghassam, és kérjelek, hogy

"Élj túl engem"

Miattad vagyok itt, és leszek, amíg lehetek!

Kedves Kis Társaim, ugye valami ilyesmi a

KEGYELEM

2022. október 21-én írtam, írtuk, az én hű öreg könnyemmel, akivel együtt bicegünk, és titokban összekacsintunk...

Még nincs időm körülnézni, hogy itt vagytok-e mindannyian, de szívből remélem, hogy igen!

Nehéz lett a zsákom, amivel jöttem, hát letrszem egy kicsit, és megpihenek.

Adjon az Isten jónapot,

Kedves Kis Társaim!

Drágalelkű kis Társaim!

Hálásan köszönöm, hogy most sem hagytatok magamra, és minden egyes szavatokkal megerősítitek bennem a jóságban való hitemet!

Sajnos, akik ígéretet tettek nekem, hogy "megpróbálnak" segíteni ( gyermeki lélekkel hittem el minden szavukat!), egyik pillanatról a másikra továbbadtak, hol ennek, hol annak, végül ott tartok, hogy senki nem foglalkozik velem.

Soha nem kértem, soha, de most már nem bírtam a sok nehezet, és vágytam arra, hogy valaki, vagy valakik segítsenek "fölemelni".

Fáj már a hátam, a lábam, a szívem, a lelkem, de még nem adom föl, hogy otthonra találok.

Tudjátok, hogy mire vágytam mindig?

Egy kedves kis házikóra, nagy-nagy terasszal, nett konyhakerttel, legalább egy szépséges, méltóságteljes fenyőfával, és zöld fűvel, de biztosan ültettem volna gyümölcsfákat ( BIZONYÁM, ÉN!), és lettek volna csibéim, rengeteg madárkát is odahívtam volna, csak úgy, egy kis napi trécselésre, finom friss vízzel, és finomságokkal várva őket...
A csibéktől biztosan kaptam volna igazi házi tojást, és életük természetes végéig, a barátaim lettek volna!

Ez volt az álom, a mindig vágyott mesevilágom, de már tudom, hogy ez soha többé nem lehet valóság!

Maradt a két szoba, SPEIZ- alias SPÁJZ, egy igazi KONYHA, amolyan régimódi, nem csőszerű képződmény, és a LOGGIA! Istenem, de jó lenne!

Bárhol, csak legyen templom, amiből hallahatom a harang szavát, és fák, fák, fák, CSEND és kedves szomszédok, akiknek mindig vinnék a finom pogácsámból, vagy bármiből, ami jól sikerül!

Ennyi, amit meg mertem írni, és ne haragudjatok, ha én szeretném ma megnyerni a főnyereményt!
MINDENKINEK ADNÉK BELŐLE!

Olvasom a verseiteket, sokszor szeretném egy-két gondolattal megkeresni az alkotót, de sajnos nincs módom, mert le van zárva az üzenőablak, amit természetesen megértek, és elfogadok.

Amikor "Törölt tag" "nevet" látok, nagyon szomorú leszek. Remélem, hogy nem baj miatt, hanem csak szabad akaratából döntött úgy, hogy elmegy innen.

Áldott, békés, szép Vasárnapot kívánok Nektek, őszinte szeretettel!

Szép zöld ruhádat már nem hordhatod,mert az a kacér tekintet, amivel megigézted a Tavaszt, most ezernyi finomság szeméből néz vissza ránk,

Kedves Szép Nyár!

Megszerettelek!

https://www.youtube.com/watch?v=Ac7gcouBEOQ

Lenhaja illően
Koszorúba fonva,
Elégült ölében
Fogant magvak sora.

Csípeje nehezül,
Telik karcsúsága,
Asszonykötény kerül
Nyárnak derekára...