Kalliope titokblogja
Gondolatok~sötét mese~
mesél a sötét
gonosz kis mesét
suttog fülembe
"csak én vagyok tiéd"
mesél a sötét
jövőről beszél
nem tudja? nekem nincs...
messze fúj a szél
~volna~
lehettem volna bármi
lehettem volna élőnem ilyen lomha fellegnem ilyen semmitérőárnyék a sötét éjbenki elveszíti a világoteloszlik most a légben~széllelbélelt sorok~ - tovább gondolva
a domboldal meghajtja magát
ott iszkol egy lódenkabát
kis melegség úgy kellene
az izzó nyárnak szelleme
tovasuhant már nincs sehol
az utcasarkon szél lohol
az utcasarkon szél szalad
hóna alatt egy ősz-darab
a zöld kabát szárnyára kel
kémény is télről énekel
a melegség már nincs sehol
hol a domb fázósan meghajol
~voltál~
Harminchárom voltál.
Én már majdnem dupla
annyi évet éltem…
És ez olyan furcsa.
Eltűntél a földről,
pedig hiányoztál
Amíg éltél bizton tudom:
legjobb apa voltál.
~széllelbélelt sorok~
a domboldal meghajtja magát
ott iszkol egy lódenkabát
kis melegség úgy kellene
az izzó nyárnak szelleme
tovasuhant már nincs sehol
az utcasarkon szél lohol