Kalliope titokblogja
Gondolatok~didergő(sz)~
lehült a levegő
csend függ az ágról
fikarcnyi fénymorzsa
sem maradt a nyárból
az ősz felfalta
csak úgy egycsapásra
dideregnek a fák
lefagy az est lába
ablak szeme bámul
ki a sötét éjbe
a percek szótlanul
futnak dideregve
~a csend ideje~
A szavak ideje a múlté.
Most csendek ideje jár.
Őszbe némultak az éjek.
Elsiklott a lármás nyár.
Az ablak bámul a sötétbe.
Az éjfél koppan nagyot
az üvegen. Én meg csak nézem
a szétmálló pillanatot.
Bezárva
Bezárva
Áporodottan szürke napok
suttognak búgnak: semmi vagyok.
A holnap csak néz - mit tehetek,
fáradt lépéssel tovább megyek.
Vállamon ül a múlt szelleme,
csak hátra pillog árnyas szeme.
Előre néznék - fal mindenütt.
Az óra mindjárt éjfelet üt.
Már nyolc éve...
Már nyolc éve...
(Anyák napjára - neked)Már nyolc éve nem mondhatom
el neked - csak gondolatban.
Már nyolc éve ott ragadtam
a "nélküled" pillanatban.
Már nyolc éve tátong bennem
sajgó, végtelen hiányod.
Már nyolc éve könnyez' érted
végleg elárvult leányod.
Jó anyácska, anyák napján
és minden nap úgy szeretlek.
Nem mondhatom senki másnak
- csak a futó fellegeknek...
2022. május 1.
~sikolyféle~
felfal a félelem
tort ül a véremen
szétszaggat szerteszór
lelkem csüng mindenhol
álmodni nem tudok
húznak a távolok
szív dobban felsikolt
éjem csak szürke folt