Kalliope titokblogja

Gondolatok
dreaming58•  2021. november 29. 17:52

~miért nem én~

novembert sodor a délután
december baktat az ősz után
fénytelen szürke nappalok
a magány csendje most hátbadob

ködfelhőt szuszogó éjek
falnak támasztott percek
üvöltést vágyó kedvet
cseppentenek belém

(miért ő s miért nem én)

dreaming58•  2021. november 19. 14:10

~egyedül voltam~

egyedül voltam. nem magányos.
az éj barát és átölel.
karjában jó pihenni el.
egyedül voltam és tán mégsem
és ettől soha nem is féltem.
jó volt nagyon a napokon
suhanni át meséken.
egyedül lenni néha áldás.
nem sír a perc, nem bánt a fájás
és csak magamnak rajzolgatok
egy szebb és boldogabb napot.

aztán jött ő és átrajzolta
életem képét újra naponta.
és én csak ringtam boldogan.
közös rajzunknak szárnya van.
aztán hogy elveszett a kréta
hogy hová azt senki sem tudja
nincs rajz már. tán csak álom.
de most hogy végleg itt hagyott
most tényleg magányos vagyok.

dreaming58•  2021. november 17. 16:05

~rossz álom~

ha nem mondod ki nem igaz
de a szó ez a kis pimasz
valóságossá igazítja
nem lehet már vonni vissza

ha nem mondod nem létezik
és bár hiába kérdezik
nem tudom és nem értem
hogy akkor mitől féltem

csak ne nyisd ki a szemedet
halántékon az ereket
a feszültség úgy kidagasztja
repüljünk el a virradatba

dreaming58•  2021. május 2. 21:50

~emléked ékszer~

lépkedek a göröngyös

napok rideg álmán

tudom csak szürke

mi vár rám

(már nem nézel)

 

néha fények is jönnek

fura ízt adva a csöndnek

bőröm izzik hol tenyered hiánya

sikolt a világba

(már nem érzel)

 

hanyatt fordul az éjjel

szikrákat pöcköl széjjel

majd jótékony enyhe

álmot borít szívemre

(miért mentél el)

 

emléked ékszer


dreaming58•  2020. október 19. 16:01

Nem hiszek

Nem hiszek istenben.

Sokáig nem is gondolkoztam ezen, mert egyszerűen nem volt része az életemnek.
Most viszont, hogy magam mögött tudom életem nagyobbik részét az összes vacaksággal, amik történtek velem, rájöttem: azért nem hiszek benne, mert ha azt gondolnám, létezik, és mindezek ellenére hagyta megtörténni ezt a sok posványt, akkor semmiképpen sem jó!
Pedig sokkal jobb nekem azt hinni, hogy egyszerűen semmi nincs, és csak nem volt szerencsém, mint ha azt gondolnám, hogy van egy mindenható de rosszindulatú megfoghatatlan lény, aki úri szeszélyből rontotta el az életemet…