Léleksziluettek

Turbulenssé vált az igézet,
ide -oda dobàl, és  hátamon
súlykènt nyom az elvèrzett
idő, átgyalogol sármomon,


kinek wudu varázslat a lèt,
hitet andalít megnyugvàsra,
ki borzongva keresi istenèt,
nem gondol semmi másra,


mosolyt keresem, a vigaszt,
igék közt kallódó álmokat,
nem az èletúnt torz grimaszt,
lélekben lapító èrző vágyakat,


falak közt éltünk tántorog,
s lehet, hogy túlélésre vàr,
jövőbe időnk átcsorog,
álmodunk, és àlmainkèrt kár,


lehet így csorba a gondolat,
a semmit èrezni jobb lehet,
küszöb alà söpörni gondokat,
más nyakàba sózni terheket,


széllel szemben pisálni, hülyesèg,
hatalommal szembeszàllni képtelensèg, 
alomban túrkálni  meddő kergesèg,
élhetèst kergetni üres vègtelensèg.

Ahol kóborol a gondolat,
oda vágyom én,
hol az érzés nem tolat,
ott lángol a fény,


oda vágyom én ,
hol a sötèt ègbolt sátor,
alatta fàzik a remény,
átölelve magamba zárom,


oda vágyom èn,
hol szép álmot súg a való,
ahol az idő még nem vén,
az öröm nem altató,


már csak oda vágyom,
hol a boldogság sétafikál,
ahol összenőttek az arànyok,
merre az èlet vonzón ratifikál.

Araszol a nap az esti horizonton,
már a hold is keresi szokott helyét,
csillagok sejlenek egy - két ponton,
s a tejút ébredve fakasztja tejét,


univerzumi léptékeket is falja az idő,
átérezhető .... nem làtható , mindensèg,
a lét a semmiből véglegesen kinő,
s nem zavarja képzelt emberi istenség,


időtlen idők óta , pulzál a végtelen,
a múlàs lehetetlen,  bármíly tervezet,
a mindent fogva tartja, bár érdektelen,
s erejèt nem bírja sehogy szervezet,


araszol a nap az esti horizonton,
sötét kapucniban érkezik az éj,
ha a holnapot végleg el nem rontom,
reggellel  világolva érkezik a remèny.

Tanít az idő túlèlni szerelmeket,
folyton érő szivbe égő hallgatást,
tanít megèlni , hogy kell a mélybe 
hullani,  s kilépni az ígéretes fènybe,


tanít az idő, könny nèlkül sírni,
reményt keresni , múltat feledni,
változtatni  rögöket simítani,
tanít, honnan kellett megeredni,


tanít az idő, jövőbe belelàtni,
zordságot mosolyra cserèlni,
a kapukat szèlesre tàrni,
hogy többé ne kelljen félni,


tanít az idő , emberi hozzáállást,
vègteleníti a kóbor reményt,
megmelegíti  a remegő fàzást,
forrósitja a didergő edényt,


tanít az idő, úgy èlni  ahogy kellene,
ami nem èlhető, kidobott selejt,
mi a zsebből mindenre  tellene,
szeretni a lètező, verses delejt!

Lettem... èltem... voltam....Elgondolkodtam.....