Léleksziluettek
Törzsvendég....
Alkoholba fulladt álomvilagban
leledző,amúgy értelmes , okos ember,
másokban keresi a hibákat,
pedig lelkében hullámzik a tenger,
zenebolond,gitàrozik, jól énekel,
de sajnos árnyak és démonok,
kísérik göröngyös útján,
s s isznak vele, okozat nélküli okok,
halált megvető batorsággal merül a posványba,
a visszatartó erő rég eltávozott,
neha-nèha beleszédül az ágyba,
sajnàlat nèlkül lesz végleg elkárhozott,
a bódulatban zombikkal sétálsz,
álmaidban is folyik a vodka,
sírsz es már nem tréfálsz,
bár többre lennél érdemes,
fejed rég beledugva a homokba!
Utadon...
Álomba sóhajtott valóság
èrzéseket termelő gyarlósàg,
"Szelet vet s vihart arat"
az ébredés nehéz falat,
Békétlen bèke lélek törő,
feszült , túlzott , életölő,
hangsúlyt kapna a nyugalom,
s haladhatsz tovább utadon,
Örömöt fakaszthat a hozzààllás,
s bánatot a társat váltás,
kétes hangulatot generál
ha a vágyad csak lamentàl,
Hát utadon keresd a jót a szépet,
bármíly nehézzè vàlik léted,
ne lihegd túl a zenét , a dallamot,
hagyj nyitva ajtót, s ablakot,
Magyarként halok!
Magyarnak születtem, magyarként halok,
s magyarul szólnak hozzám az angyalok,
mit igért az élet, kis hazám tán felèbred,
múlt könnyein csónakázva eléget
minden fàjdalmas törtènést végleg,
megjönnek a szép boldog élhetések,
s kihajtanak az elültetett vetések,
mosolyra mosoly oldott vàltozás,
az álmok jövőre szoprán hangolva,
s a boldogságban szívesen barangolva,
Magyarnak születtem, magyarként halok,
magyarul szólnak hozzám az angyalok!
Èvszakok
Szél röptet haldokló levelet,
űzi, hajtja avarnak,
s az ősz ad hideg keretet,
amit a szél kavargat,
Elvetèlt a nyàr, tüzes álma,
barnàra váltott ,
rozsdafoltos lett meleg bája,
sötèt festékbe mártott,
Kis cinkèk magot keresgélnek,
vasfüggönyt horgol a fagy,
a kányàk károgva zenélnek,
dióra izgul a varjúagy,
A platánok fàzósan összebújnak,
alattuk màr deres a pad,
az èlet hangjai elvonulnak,
a múlás is valahol elakad,
Hisz a tél ígèrete, mi màs, ..a tavasz,
mely újjulàst varàzsol,
lehet az idő akármilyen ravasz,
az ébredés , elmúlàst is eltanàcsol...
Megbotozva...
Mosolyog az èlet kanàlisa,
mindent elnyelőn, tàtott szàjjal,
azt súgja helló,szevasz, szia,
elmúlsz a hervadó vàggyal,
kisért a múlàs abban a percben,
mikor csak rá gondolok,
nem lesz dal magas tercben,
ràncolódnak tovàbb a homlokok,
mèg èbredek az igèretes fènnyel,
nem lakható a kisérő àlom,
megbaràtkozom a ténnyel,
hogy ez lesz az utolsó bàlom,
valami késett alkalom kisér,
lèpcsőkön torzan botladozva,
csak làmpàt oltva ígèr
èveket, hàton megbotozva,