Léleksziluettek

Elhamvad az alkony,

ráborul az èjjel,

halódik a balkon,

pislákoló fénnyel,

utca làmpák lépnek

a sötètben egyet,

plakátokat tépnek,

gyakorolnak kegyet,

lelkeket kísér az éj,

turbózott feledésben,

holnapot falsan igér,

kísèret temetésben,

éjjel futtat kisértetet,

fekete macska oson,

őszülő fény ad kísèretet,

a reggellel nem rokon,

tolódik élet hatalma,

mozgásban  az àlom,

jő az elképzelt karma,

a létet így variálom.

" Akkor szólj ha mondandód  

  értelmesebb a csendnèl"

 / Mahatma Ghandi/

Ha keresed a szót, és nem találod,

hallgasd a csend szavát, megsúgja,

mit mondanàl, szókat lèhán variálod,

a lényeget így arcpirítón felrúgja,

merülj el a sekèlyes lènyegtelenbe,

ott már a csendet óhajtod, kívànod,

s a lélektelen  átvált képtelenbe,

igy nyílnak a tündöklő virágok,

ott már lángol a csendes gondolat,

értelmet nyer a valós létezés,

nincs véget nem èrő  torkolat,

felizzik a könnyedebb èbredès,

harcol a csend az igazàèrt,

règota tudja nem győzhet más,

kimondott szavakban, talán màsèrt,

a csend nem màs,.. igéző varázs!

A közepét ha megtalálod

az útnak mely előre halad,

elodázhatod korai halálod,

s túléled fojtogató magad,

keresd az arany középutat,

hisz a szèlen mèly szakadék,

a sziklában sincs túlélő furat,

s túloldalt is sok az akadék,

bárhol nyaggat az èleted,

az arany középutat keresd,

mosolyogj ha finom az ételed,

a tévelygőt is középre vezesd,

nem kell az abnormális reakció,

túlozni tévedésre ébredès,

keresd és az lesz a túlélő akció,

a szélére esik az utolsó bégetés,

megtalálod az arany középutat,

ha álmaid a valóság  követi,

a sorok közt nem keres alagutat,

így a létedet a fény felé vezeti.

Te már látod, én még csak érzem,

a jövőt , melyet továbbra ígèrtek,

a kèpzelet mit szívemben vérzek,

hisz születésünkkel, halálra ítèltek,

ne fájjon, hisz èltünk élhető perceket,

kordában tartotta létünk a sors,

nem énekeltünk kitartott terceket,

nem lett a légzèsünk, kidobott, korcs,

úgy éltünk ahogy mindenki más,

tartottuk a terheket, s próbálunk èlni,

hittük , hogy az élet szèp és varázs,

gyermekeinknek ígértük, nem kell félni,

csodára születtetek, vigyázunk rátok,

"ígéret szèp szó, betartják úgy jó"

hát hazudtunk , nem làttuk, hogy àtok,

és elsüllyed bárhogy épített hajó,

úton vagyunk, és nem látunk előre,

s a dal mely oly szép és hangzatos,

elöbb-utóbb kikisér a temetőbe,

gondolatok.... és ezektől leszek zabos!