Edeke blogja

Hol vagytok? Hová lettetek Ti

Elvetemült fiai elmémnek?

Feloldódtatok a végtelenben, vagy

Csak, félreálltatok emléknek?

Elromlott a gép, az alkotó, csak néz,

Hogy az a sok-sok pillanat,

Most az álmaimba vész.

Hihetetlen, hogy megtörtént megint!

Bár, talán a sorsom kényszerű lépése,

Hogy elveszítsek, kitörlődjön minden,

Mit itt hagyhatnék, majd egyszer emlékbe…

Nem baj- vígasztalom magam-

Írok talán, még ilyen verseket,

Még is, és tudom hülyeség ez tőlem,

Elmorzsoltam értük, kínos könnyeket.

Valaki azt írta, „ha maszturbálsz is,

Úgy tedd, hogy Isten megremegjen”

Nem rengeti a világot e veszteség,

Istent sem érinti, csupán, csak engem.

Mit tehetnék? Itt van, mindenem mellettem,

Egy döglött dobozba örökre bezárva,

Nem írom le többé, meddő szavaim,

Csak belekiáltom őket az éjszakába….