Edeke blogja

Kritika
Edeke•  2021. február 24. 15:17

Teljes mértékben...


 

Kedves Edeke!

Poet.hu csak finoman erotikus műveknek ad teret. Pornográf, öncélúan vulgáris vagy jogsértő (például kis- vagy fiatalkorúakról szóló) erotikus verseket nem teszünk közzé, ezért az alábbi versedet sajnos el kellett utasítanunk.

Meglesett pillanat

M-iért ne lehetne
néhanap delente
lengő ruhában
csak élni a mát?
Félhangon érlelni,
vágyaim kérlelni,
kívánva lenni,
hogy égjen a vágy?

I-tt, most e percben,
mert szerét ejtettem,
de csak elméletben,
meglestem a nőt.
Éreztem kamaszom,
minden bajt s panaszom,
segíthetne rajtam,
kívántam Őt!

L-átta és tudta,
hogy kisfiú bukta,
a kíváncsiság,
az ébredő vágy.
Nem bánta, lesve,
most enyém a teste,
direkt tetette, hogy
éljem ott át.

F-élelem, izgalom,
nem volt már irgalom,
hormon-dús illaton
nyúlik a fény,
ám megjött a férje,
és ez lett a vége,
de gyerek már többé
nem voltam én...

Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Köszönjük megértésedet!

A Poet csapata

Edeke•  2020. február 16. 07:51

Egy vers 1984-ből-

Spiró György: Jönnek

Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,

füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,

csönd van. Senki se pisszen. Alantról

kevéske hűlt költő csontujja int.

Ó, ha gyilkolni szabadna újra,

csámcsogva, hersegve szívnák a vért -

miért is? ki tudja. Trianonért? -

mered pár utcanév pici csontujja.

Ez olyan klima: itt folyton beborul,

ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,

hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,

és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,

hogy bebizonyitsuk:

nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

 

1984

Edeke•  2020. január 30. 09:29

Netenleltem

Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe. Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére banánt. Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, leöntötték a többieket hideg vízzel. Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hidegzuhany az égből. Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán. Banán ide, banán oda… Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel. Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt. Elindult a létrán és rögtön kapott is érte... Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta, a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból. Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára. Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért? Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok. Mert ez mindig így volt és ezt így kell csinálni. Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is. Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük? Ki mondta azt hogy ez így jó? Ki döntötte el? Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül… Jobb, szebb? Nem tudjuk. Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért. Csak ülünk lenn a létra alatt és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni a "törvényt"... És még mindig ülünk a létra alatt... Csak ülünk egy létra alatt.

Edeke•  2018. május 12. 15:14

Jaj, e világ szörnyű kínban esend!

Kedves Edeke!

Az alábbi versedet sajnos el kellett utasítanunk, mert - a fórumok barátias hangulatát biztosítandó - nem teszünk közzé direkt politikai állásfoglalást közlő műveket.

Jaj, e világ szörnyű kínban esend!

Mi vaaaan? 
Nem értem, a világnak 
mi a baja! 
Ma a 
világvégi 
hangulatba oltott 
kicsi csacsi oktondi elmék 
fejében apró cseprő szellemképként 
leképezett emlék 
a béke! 
De nem a világvége. 
Hát mi ez az undi-bundi hangulat, 
hogy 
nem szeretlek, más vagy, 
B-s vagyok, te A-s vagy? 
Ez marhaság, kérem! 
Ez nem érem, 
minek két oldalára vastag cirillbetűkkel 
van odaondolálva, 
hogy több oldala van minden pentagonnak. 
Ez egyoldalú világ, 
de a gond nagy! 
Elmondom, mi a megoldás, 
figyelj, 
okulj, 
Talán tinó leszel 
ettől. 
Olvasd jól innentől: 
Nyújtsunk kezet a zsidóknak! 
Buddhistákat hívjuk el vadászni! 
Muszlimoknak rajzoljunk Allahhot! 
Kereszténnyel menjünk orgiázni! 
Mindenkivel, akit csak meglelünk, 
kezdjük el a közös életünket, 
talán így a nézeteink elől 
göröngyeink egyszer majd eltűnnek!!! 
Értitek? 
Értetek szóltam, 
s e magányos szólam 
rólatok szól, 
és nem rólam, 
mert én tudom, 
hogy egy lyukon 
át suttogott 
panaszos szót nem hall meg senki, 
de ha nem hal meg senki, többé 
olyan okkal, 
hogy terrorista végez sokkal, 
vagy kiírtja egy nép a mások 
által képzelt szép világot! 
Mert megértjük a másik embert, 
ha okosan állunk a témához: 
Térdepeljünk le Évához, 
és köszönjük meg tettét, 
hogy észt adott a fejbe, 
és hálánk ne legyen más, 
mint az egy az egybe, 
hogy hiába zavart ki a teremtő 
a paradicsomból minket, 
van annyi eszünk, hogy megteremtjük 
a paradicso-munkat. 
Hé! 
Mért nem szólsz, ha untat?

Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Köszönjük megértésedet!

Edeke•  2017. december 23. 15:11

Egy hejes írás

 

Beszürkült a látóköröm,
Csak a söröm! Csak a söröm!
És, hogy teljen el a nap.
Mögörökölt joggal ütöm
szét-tiportált agyamat...
Azért, mert a csakrás, kasztrált,
makacs, macskák, csacska, mancsát
álmodom, de felébredek, s
feléd megyek.
Kezem nyújtom,
Unod túúdom,
de légy szíves,
engedd meg, hogy megparancsolhassam:
Szeretni Engem Jogod eztán!
Aztán ez lesz a kötelességed,
hát fordítsd felém a tökéletes-
seg(g)ed...
Hagy hatoljam beléd a
rég elhunyt némi vágyamat, hátha
felébred az ördög, rég megdöglődött
szilaj szikrája.
De ki látta a Pápa szemem,
mellyel mesterkélt "gerendám"
megkereshetem?
Jaj, szemedben gerendám, szálka,
megkeseredem, bár, ha
hajlandó lennél újra gyújtva
ölbe tett tüzed,
Én rád tornyulva,
utánoznám a fiatalos lendületet.
Arcod unott,
kezedben a távirányító.
A harcot tudod,
bármi várható:
elvesztegettem.
Hát véget ért a szerelemnek mondott
kétperces szenvedé(s?)(Ly?)
Most iszom egyet addig,
hogy ne legyél
számomra gondot
jelentő deszka.
Ezt a
verset kettőnknek írtam.
Hidd el a végén, már Én is sírtam.
Szánalmas sors,
nem lenne szabad belefásulni ebbe,
a cseppenként cseppenő cseppkő-szerelembe,
Szemembe bors,
show pedig dörzsölődik a sebbe.
Itt a végre
fuss el...

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom