Edeke blogja

Ismertető
Edeke•  2015. június 16. 06:01

Hogyan választ az Úr anyát


  2013.09.13. 22:11

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. . . adjuk nekik Gellértet! Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "anya!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég, ha adunk neki egy tükröt.

Edeke•  2014. július 4. 12:19

Bendegúz.

Találós kérdés: Mi az: Tegnap született, 4150 gramm, 55 centi, s a világ szebb lett tőle?




https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/t1.0-9/10401939_683018981747794_2784235279511449140_n.jpg

Edeke•  2014. január 2. 14:40

Majd elfelejtettem

Kapormártással locsolt, töltött karalábé bulgurral

Hozzávalók:

Negyven deka darált hús, meg
Négy zsenge karalábé,
Vöröshagyma, egy kis fejű
Fokhagyma két gerezd és...

Egy csomag friss petrezselyem,
Kaporból egy csokorral,
Bulgurból meg nyolc dekagramm,
Együtt, egy szép tojással.

Tejszínből meg három decit
(szigorú tíz százalék)
Ételízesítőként bele
A bors, meg a só pont elég.

Alapléhez:

Tegyünk ételízesítőt
Csöpp szerecsendióhoz,
Só kell ide, bors kell bele,
Mit egy liter víz felold!

Elkészítés:

A bulgurunk rotyogjon vagy
Tíz percig a fazékban,
Aztán elzárt gázon hagyjuk,
Puhuljon ott magában...

Darált húshoz hozzáadjuk,
A tojást, a vöröshagymát,
A petrezselymünknek felét,
No, meg a két fokhagymát.

Belekeverjük a bulgurt,
Borsunk, sónk is belemegy,
Alaposan masszírozva
Kapunk kafa elegyet.

Meghámozott karalábénk
Alját szeld egyenesre!
Tetejét is hasonlóan,
S a belét mindet szedd ki Te!

Megtöltjük a karalábét
Az előbb kapott masszával,
S mit kikapartunk Mi az előbb,
Megy egy lábos aljára.

Arra megy a karalábé,
S ha túl sok massza lett,
A maradékból gombócokként
Tegyünk mellé egy keveset.

Az alapléhez felforraljuk
Minden hozzávaló részt.
S ellepetjük vele Mi a
Lábosba tett eredményt!

Fedő alatt gőzöltetjük,
Míg a zöldség megpuhul,
Aztán minden töltött dolgot
Szedjünk ki a lábasbul.

A maradékot dzsamiszkoljuk
Turmixgépünkkel össze,
Aztán hozzáöntsük gyorsan
A félretett tejszínt, YE!

A maradék petrezselymet
És a kaprot is bele,
Kapros szósszal tálalhatjuk,
(a nyálam most gyűlt össze)

Jó étvágyat! (bár azt azért
Itten meg kell jegyeznem,
Nem öncélú volt, hogy készült,
E versszerű receptem.

Olvastam, hogy kis hazánkban,
Éheznek a gyerekek!
Itt van hát a megoldás, hogy:
Ki megsüti, egye meg!

Ne rontsák a statisztikát,
Szégyent hozva mireánk,
No problem! Ha spanyol volnék,
Azt hiszem, ezt mondanám.

Megoldottam hát e gondot
Véglegesen, azt hiszem,
Sok éhező gyerek eztán
Hálás lehet majd nekem.

Jövő héten ajánlok majd
Egy egzotikus nyaralást,
Mert úgy hallottam, magyar honban
Nem nyaral sok polgártárs!

Biztos ennek az az oka,
Hogy nem sejtik, hova menjenek!
Hát megmondom én, csak olvassák
El majd az én versemet!)

Tárárárá táráráré bumbsztiné!
Tárárárá táráráré bumbsztiné!

A remekműben bemutatott receptúra valós, elkészíthető. Jóétvágyat!

Edeke•  2014. január 2. 12:12

Világ Klónjai! Egyesüljetek!

A Pókember megmentette a világot!

És Luke Skywolker apjában is ott van, még a jó.

Nem baj, hogy láttad, mikor odapisáltam,

Mert hideg lesz az este, talán belepi a hó!

 

Fedjük el, hát végleg, nyomjuk el örökre

Hibáimat, és vétkeim sorát,

Így meg nem történté tesszük hallalihó

Bűnbeesésem igazi okát!

 

Átjutok a tű fokán, hihihi-hehehe,

Az Isten előtt állok, mint a cövek,

Lefizetem Szent Pétert, talán, majd

Félre néz egy kicsit az öreg.

 

Happy End lesz talán a Weekenden!

Vasárnapra kiderül az ég.

Csak bűneimet takarja félhomály,

Mert sikerrel nyomtam el mindet rég.

 

De van, még egy feladatom Nékem!

Bármily fura megteszem, még azt, hogy

Megtagadom, és nem hajtom végre én

A hatvanhatos végzetes parancsot.

Edeke•  2013. október 16. 22:21

Mégsem szűnt meg a rabszolgaság?

 (neten leltem, nem az én írásom, de akár én is írhattam volna annyira egyetértek vele)


Néhány napja egy érdekes adatra bukkantam egy könyvben. 
A könyv azt állította, hogy az ókorban a rabszolgáknak joguk volt 
szabadságukat kérni egy bizonyos idő után, s ennek ellenére 99%-uk 
nem tette ezt meg. 
Nem hagyott nyugodni a dolog, utána kutattam egy kicsit, s valóban, 
főként a nem első generációs, iparos rabszolgáknál, 
akik nem ismerték már a szabad világot, megtörtént egy olyan 
asszimiláció a gazda teremtette világhoz, hogy fel sem merült bennük 
a szabadulás gondolata, vágya, mint opció.

 

A felszabadulás tulajdonnal nem járt, így a pőre szabadság félelmetesebb 
és bizonytalanabb volt, 
mint a sovány koszt és ilyen olyan szállás biztonságának „nyugalma”.

A világ sokat változott azóta, és semmit sem…

Rabszolgák milliói járják az utcákat öltönyben és kiskosztümben, 
s bár a bilincsek már nem látszanak, azok sárga csekk formáját öltve 
szorulnak az ember nyakára, kényszerítve, hogy ne azt tegye, amit épp szeretne. 
Sőt, a rendszer sokkal durvább, mert míg az ókorban a rabszolga tudta magáról, 
hogy rab, a ma embere a szabadság illúzióját kapja, 
mely lepel alól csak néha sejlik át a valóság: nem vagy szabad…