Edeke blogja

" A szamár azt mondta a tigrisnek:

- A fű kék.

A tigris válaszolt:

- Nem, a fű zöld.

A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik a dolgot, ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé járultak.

A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:

- Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?

Az oroszlán válaszolt:

- Igaz, a fű kék.

A szamár sietett és továbbment:

- A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntesd meg.

A király ekkor kijelentette:

- A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.

A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:

- A fű kék ...

A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:

- Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld.

Az oroszlán válaszolt:

- Valójában a fű zöld.

A tigris megkérdezte:

- Akkor miért büntetsz engem?

Az oroszlán válaszolt:

- Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel engem zaklat.

A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot  mutatunk is be, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk."

Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat. A te békéd és nyugalmad többet ér.

(ez a legújabb versem, fogadjátok szeretettel)


Nem igazán tudom, hogy mi a neve.
Persze, sejtettem, huszonöt százalék.
Egy alkalommal nem voltam egyedül,
de ott voltál velem minden kikötés,
A postscript van, ahogy mondta,
és azt mondta, egy pár lábjegyzetek,
Emlékszem, egyszer volt egy merevítő,
amely szinte elakadt a lélegzete ...
Úgy volt, hogy egy pillangó fing buborék,
langy homályban kanyargós felülete
bujkál, elnyelő, elolvadt
Hallottam suttogja meghalni az éjjel,
valahára természetesen leülhetnék
a padra, az alsó,
Rágás a ragasztott kötéssel,
Mit rágni, majd átkerült a száj,
vagy a lábnyom, amit az új cipőt készített,
Amikor beléptem a kutyaürülékbe,
Te rám nevetett, és orra oka,
Akkor elfutott előlem, a néma sötétségbe ...
Érdekes, hogy a nagy dolgok nem marad bennem,
ezek árnyalatok semmi,
Ha ébren vagyok, nem vagyok jelen,
de néha, amikor vagyok, hogy csak elaludni ...
és most azt mondja nekem: "nem alszik, alszom"
Most, hogy nem érdekel
Ölelni szilárdan hisz a csípő, kart karba öltve,
A tavaszi eső, térdelve a sárban.
Hideg, csúnya radar egyhangú Jó,
bajt, ravaszul remegés ruháimat,
szándékosan vagy akaratlanul elkezdek vakaródzni,
A dolog eldől, mert van egy fal ...
Rokkantsági nyugdíj már, így a régi emlékek
Eszembe jutott, amit egy pók csípéséről,
Itt ülök magam, annál jobban megy,
A Power felszállni, egy kis fényt.
Aztán kezd homályos oldalogni,
Fokozat nem lesz ok a lépést
Azt hittem, egy másik, egy nagyon szép,
de aztán rögtön gondoltam jó, nem ...

Nem saját írás, a neten leltem.

"Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott
élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog
téged, vigyázni fog rád.
- De – mondta a gyermek- itt a Mennyországban nem csinálok
mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni
fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-És –mondta a gyermek- hogyan fogom megérteni az embereket,
ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani
fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog
tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
-Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
-Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem
megvédeni?
Az Úr megölelte a gyermeket:
-Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete
kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja
mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én
mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani
lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az
angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos… Egyszerűen csak így fogod
hívni: ANYA!..."