Edeke blogja

Szia rajongótábor! Hogy aludtál? Én nem valami jól. Féltékenység költözött a szívembe. Írtam is egy verset róla, és jellemző, hogy loptam hozzá ezt-azt. Lovass Adéltól. Ne mondjátok meg neki. Persze úgysem jönne rá senki, mert én a sorok elejére tettem a rímeket, így jól megkavarva mindenkit. Na nem csigázlak tovább, tessék ne:

(JAJ ELFELEJTETTEM, HOGY LATINBÓL VAN)

terasz

Álom. komor módon

Jó leszek neked

Látom, hogy nincs hit

helyette én

Többet csodálok

elkötelezettség, nem végeznek többet

Csak élni akarok

Naponta minden költséget fel kell számolni a Suspendisse-nak

A szájban, amit te

hiányzik.

Nem vagyok hazug;

az élet

bélyeg jó

Mert ez a végső

A téli álom

éjszaka, de a törékeny

Ezért kiáltom

a borítékok elmaradtak

Te.

Remélem mindig is leszel

Én, és hiszem

A játék az én esküvőm

valódi hatalom

nehéz benned

Nem én, fáj a lelkem

a seb, hogy ne segítsen neki

, a bajból fakadó tény;

ÉN.

Béke. Ha jól látja ezt

A mennyben, mondd el

blue-e? A világ vad

nekünk elég, hogy mi

Nincsenek álmaink

fékezzünk, nézzünk szembe

Amikor az enyémben van

hazudunk, nem a kezünk

tovább!

Lackfi János

A SZÉTHÚZÁS HIMNUSZA

Isten, áldd meg a magyart
Belső széthúzással,
Nem kell ágyú, puska, kard,
Végez enmagával.
Összetart, mint folyós pép,
Megtölti a bendőt,
A múlt megvolt, most meg épp
Elbaltáz jövendőt!

Nem nézi, hogy honfitárs,
Hátbadöfi menten,
Ellenségnek, nem vitás,
Van hely a cementben.
Három pártot alapít,
Pedig nincs, csak ketten,
Okosban leboltol itt
Bármit, csak hadd menjen.

Egyik szerint áruló,
Ki nem kormánypárti,
Itthon minden ragyogó,
Megnézheti bárki!
Másik szerint gyáva szenny,
Ki nem ellenzéki,
Ez mindig lop, az sosem,
Vesszen, ki nem érti.

Mind, ki emerre szavaz,
Csupa agysebészek,
Aki más jelöltre, az
Félkegyelmű féreg.
Az egyik ezen rugóz:
Fuj, ti mocskos nácik,
A másik bőszen zsidóz,
Élvezi is, látszik.

Egyik szidja Trianont,
Gázkamrát tagadja,
A másik meg nekiront:
Te büdös parasztja!
Itt egy kicsi komcsizás,
Ott kis bőgatyázás,
Ami régi, mind csodás,
Ami régi, csámpás!

Itt: a magyar mind gyökér,
Faluszéli prosztó,
Szerencse, hogy erre él
Néhány fő-észosztó! 
Amott: vesszen jövevény,
Csak a magyar éljen,
A tiszta vér szép igény,
Elleszünk majd négyen.

Vár állott, most köpködés,
Marakodás, dúlás,
Pár jelszót bedobnak és
Rajta, kötélhúzás!
Gondolkodni bonyolult
Egynél több nézetből.
Vagy a jövő vagy a múlt!
Vagy euró vagy pengő!

Isten áldd meg a magyart,
Ki-ki túr magának,
Örökké semmi se tart,
Csak a magyar bánat.
A belharc nem hagy alább,
A múltunk már eldőlt,
Ne baltázzuk legalább
El még a jövendőt!

Megírtam minden idők legszonettjét. Lefordíttattam a googléval angolra, majd azt vissza magyarra, ez lett belőle:(ja mindenki olvassa el a szonettverseny szonettjeit a szonettverseny nevű topikban a fórumon)

Vén marha

Az életem végén, se hagyjatok békén, 
szerelem, vakremény, hit, bizalom, 
hisz öreg trottyosként is, csak azt kérném: 
hagy legyek mindig bolond szabadon!

Táncolni akarok a zivatarban, 
kergetni lepkéket órákon át, 
csinálni mindazt amit akartam, 
És a kor semikor se legyen gát!

Hagy legyek bolond, oktalan kamasz, 
mert a szívem érzi, hogy itt a tavasz, 
gyönyörű minden, de minden leány!

Testem, bár satnya, az agyam bamba, 
de úgy kapaszkodom a pillanatba: 
úgy élek, sose halok, meg talán!

Ez volt az eredeti, és akkor jöjjön az odavissza fordítás:

Régi szarvasmarha

Életem végén ne hagyj békén,

szerelem, párt, hit, bizalom,

hidd el, mint öreg ügető ember, csak kérdezd meg:

hadd mindig bolond legyek!

A viharban akarok táncolni,

órákig üldözi a pillangók,

csinálni, amit akartam,

És az élet soha nem lehet akadály!

Hadd bolond vagyok, tudatlan tinédzser,

mert a szívem úgy érzi, hogy tavasz van,

gyönyörű minden lány kivételével!

A testem, bár makacs, az agyam,

de ragaszkodom a pillanathoz:

Talán soha nem hallok meg!

Kéremszépen, németöl tanulok, ezért: Deuche-Ungarn Yoda-vissza. 

Nedves rajongótáborom. Kell ennél többet írnom,?Itt van e: ne!