Pihenőké

Te vagy a minden

Te vagy az álmom

Te vagy az akire mindig tiszta szívből vágyom

Te vagy a lelkem

Te vagy a testem

Te vagy a létezés mit oly régen kerestem

Te vagy a szívem

Te vagy a vérem

Te vagy a múltban felejtett legtisztább énem

Te vagy az éjjelem

Te vagy a nappalom

Te vagy a menyből leszületett védő őrangyalom

Te vagy ki ölelhet

Te vagy ki megölhet

Te vagy az egyetlen ki újjá teremthet

 Te vagy a kezdet és te vagy a vég

S csak arra vágyom,hogy örökre velem légy

Egy halálszínű tájban állok,

S a halál tart tükröt nekem:

-Jól nézel ki!-

Így dicsérem magam.

-A halálhoz képest mindenki jól néz ki-

Hasít belém,

S pillanatnyi önbizalmam már sehol nincs.

Pedig:

Selymes a hajam, arcom mint a hó,

De szemem?

Mint a pokol.

Nézz bele, s megpillanthatod sátáni tüzem.

Nézd csak nyugodtan, kerülj beljebb belém,

-Te mindenki által elátkozott-

Nálam otthonra leltél.

Üdvözöllek a kárhozottak között,

 Cipődet hagyd nyugodtan a hátad mögött.

Nem lesz rá szükséged itt közöttünk;

Talpadat parázs égeti majd minden nap...

Érzed a kénkő csábító illatát?

Szippants bele bátran, van még ott ebből

Ahonnan ez áradt.

Fáradj csak be, itt a te büntetésed:

Velem  élheted ezentúl  az örökléted.

Légy üdvözölve egy örökké valóságra,

Az átkozottak pecsétjét ma én csókolom szádra,

Vártalak már, lelkem édes kínja,

Legyen hát itt nálam, romlott lelked sírja.