Pihenőké

Apámnak szürke a homloka.
Félek, korán lesz komor.
Félek, sosem látom sírni,
Hogy a föld hamar ráomol.
 
Apám lelke egy csukott könyv.
Anyám se láthat bele.
Csak ül csöndben a konyha mélyén,
S cigi füsttel fújja tele.
 
Apám rideg, sosem ölel.
Két kezét magára fonja.
Gondja ezer, nincs idő rám.
Hangja, mint mennydörgő puska.
 
Apám ilyen, nem szerethet.
Álmában csókolom arcon.
De ilyenkor én is fényes
S hófehér álmokat alszom.

Véletlenül szálltam a Földre; az űrhajóm amint érintkezésbe lépett a termoszférával, lángba borult, és egyenesen az Atlanti- óceán  Bermuda-háromszög nevezetű misztikus-és az emberek által messzire elkerülendő zónájába zuhantam, ahol találkoztam egy Elvis nevezetű fickóval, haláli egy fazon, csak azt nem értettem, mikor arról dumált, hogy az én fajtám dobta oda, messze a rajongóitól. Na szóval, fogalmam nincs, hogy hogyan, de felszálltam egy Titanic nevezetű hatalmas roncsra, ami egész
Atlantiszig vitt, ahol ember formájú nememberek éltek; tulajdonképpen csak annyiban különböztek az emberektől, hogy 46 kromoszóma helyett 4600 volt nekik, ők segítettek eljutni Írországba, ahol fél évszázadig együtt éltem a tündérekkel. Csak annyira untam már a háborút, amit a koboldokkal vívtak, hogy egy éjjel leléptem egy pitypangon. De bár ne tettem volna, mert két hét utazás után felkenődtem egy hippi idétlen szemüvegkeretére, akiről később megtudtam, hogy John Lennonak hívják,és sátánista, és éppen hogy csak sikerült megmenekülnöm az ördög karmai közül, mikor nagy menekülésemben egy Ukrajna nevű országba zuhantam. Egy pár évtizede itt lakom, de csak addig áll szándékomban maradni, míg meg nem találom az űrhajóm maradványait, amiben remélhetőleg még működik a rádió, és felhívhatom a családomat. E.T. ha ezt olvasod, hiányzol .....

Nem bántalak, nem temetlek,
Nem gyűlöllek, nem szeretlek.
Nem kívánom halálodat,
Nem zavarom meg álmodat

Nem vádollak, nem kereslek,
Szent oltárra nem helyezlek,
Nem misézek, nincs rekviem,
Nincs sírig tartó szerelem

Megálmodtál, s álmodtalak
Jöttél bár én nem vártalak.
Most így túl a végek végén,
Hagyjuk végre egymást békén

 
Mondd csak kedves, milyen a "mi" helyzetünk?
Rólunk csak fél képet festhetek,
Mert lomhán, ékezet nélkül üzenünk.
Csipp- csepegnek tavasz-ereszek
 
Én szerelem a szerelmet, de a lánc
Megakadt egy makacs küllőben,
S hiába álmodik rólunk a Románc,
Csak csipp- cseppet kérhetsz belőlem

A hétfő egy nagy szürke semmi,

Gondolataid a tegnapról szólnak,

S nem sokat tudsz ellenük tenni

Amint az emlékek körbe ugrálnak…