Pihenőké

Szeptember fénye ég, hallgat.
Elmúló madárzajtól zsong az éter;
Az idő szaggat, a levél porlik,
S egy öreg sütőtök pihen
A veranda asztalon

Hulló gyöngyök, ég-udvarok
Ballagó csönd, veled vagyok
 
Roppant utak, szikla-tetők
Ne várjatok hajnal előtt
 
Zizzenő tél szülő anyám
Csontig csillag vékony falán
 
Csorogj, csorogj meztelen jaj
Szürkül a dél, őszül a haj