Pihenőké
VéleményRímtelen ragok
Nem bántalak, nem temetlek,
Nem gyűlöllek, nem szeretlek.
Nem kívánom halálodat,
Nem zavarom meg álmodat
Nem vádollak, nem kereslek,
Szent oltárra nem helyezlek,
Nem misézek, nincs rekviem,
Nincs sírig tartó szerelem
Megálmodtál, s álmodtalak
Jöttél bár én nem vártalak.
Most így túl a végek végén,
Hagyjuk végre egymást békén
Majd tudni fogod...
Hát, tudod nevetnem kell,hogy azt hiszed…ezzel bármit elérsz!
De hagyom, mert kell neked…ez a kényes siránkozás,
Bár nem akarom, hogy csüngjön az orrod…a földet túrva,
Elég ha én tudom…hogy a szemtelenség mindig ott szúrja
az oldalad, ahol én állok …
És igen,azzal is tisztában vagyok,hogy te ezt még nem érted,
De mivel elég gyenge ember vagy…bátorságod nincs,
ezért nem kérded…
Én meg hagyom,s fürdök a cinizmusodban…
Hisz voltam én már céda, meg mi egyéb,
Hát most vissza nyújtom neked a kenyered felét…
Edd meg amit főztél…
És majd meglátjuk ki fájlalja jobban a fejét
A kimondott dolgokért…
Múlthabarcs(Okoskodóknak)
Ti műértő szakértők, kik oly okosak vagytok,
Levegőhöz és szóhoz vajon engem is hagytok?
Talán ti vagytok az én Senecám?
Kik gyilkost neveltek belőlem?
És végén majd úgy döntötök,
Hogy "CSINÁLJON AMIT AKAR FELŐLEM"?
Nevetnem kell rajtatok...
Hisz én, az őrült Néró vagyok.
Hát miért ne tehetném meg
Hogy rátok gyújtok mindent,
Mi nektek szent...???!
Kik vagytok ti nekem,kedves honfitársak?
Kik önszorgalomból egymásnak sírokat ástak.
Szentségtörő szövetségekbe bőszen belementek,
És engem oly fiatalon utamra engedtek.
Hát csodálkoztok,ha lányotok néha megbolondul?!
Ti okoskodók,lelketek csak Isten szavára kondul?!
Mert az én szavam rátok nincs hatással,
Sújtson az ég rátok haragvással...
Ha nem láttok orrotokig,mert elvakít az önkény,
Ne emlékeztessen rátok semmi,csak egy öntvény.
Kedves otthonotok sírján csak ennyi szerepeljen:
"Született és meghalt ezerkilencszázhúszban
Mindenki akarta,mégsem kérte senki
Talán ezért kellett oly korán koporsóba tenni."
Ki a művészettel az utcára...
Sokan látják… s már én is,igen!
Hogy a költészet rég parlagon pihen.
Nincs semmi, amit kitehetnék étekül nektek mára..
Tegyük hát ki a Művészetet az utcára.
Hadd láthassa bárki… s rúgjon csak bele.
Játszon, mint gyermeki játékkal… könnyedén vele.
Húzza rá teljesen a vizes lepedőt,
Tettesen neki hamis, csalfa szeretőt,
Fossza meg ékes koronájától,
Válassza el csontját a mézédes húsától.
Tegyük csak ki gyorsan… az ablakba vele!
Hadd fájjon mindenkinek, hogy mit tettünk vele.
Hogy ronggyá égettük gyönyörű ruháját,
Hogy elettük előle gyönge vacsoráját.
Bűnhődnünk kellene, de inkább azt tesszük,
Amije megmaradt, mind magunkhoz vesszük.
Ünnepi táncot lejtünk drága teste körül,
S minden dilettáns(köztük én is)ész veszejtve örül.
Hamuvá égettük…nincs többé Művészet!
Se tánc,se zene,se rím se költészet.
Tegyük hát ki…vessük az utcára,
S úgy égessük,…hogy többé ne leljünk nyomára.
Fűzfapoetizmus a "vizsga" dallamára
Azt gondolom,hogy ez már csak egy vicc lehet
Mert ilyet már senki sem tehet
ott ültem előttük vért izzadva
Erre még a teremből is ki lettem "zavarva"
Azt mondták,hogy neharagudjon,de most nincs idő magára
Hát így adjon az ember a tanár szavára
Csütörtökről péntekre,péntekről mára
Én esküszöm nem készülök többet vizsgára
Ha nekik már haramdszor nincsen rám idejük
Akkor le se ...dugják a...fejük!!!
ahova akarják
és vakarják
áh szó se...ki vagyok