Bálinttal a világ (k)örül!

Én tudok egy várost, mindig itt éltem,
Itt mindig történik valami, éppen.
Hatalmas bulik, Kossuth téri órák,
Ezernyi barát, csakúgy zengnék ódát.

Fájó magányomban, felvidít a város,
Vörös hajnalokon, itt szövöm az álmom.
S szerelemtől égve, padokon merengek,
Galamboknak súgom meg egyetlen szerelmem!

Nyíregyháza! Hol lennék, nélküled !?
Emberré tettél, lelkemben révület!
Alkonyom napjáig, emléked megőrzöm,
Puha földed alól hald': köszönöm, köszönöm !

( Ezt tavaly írtam. Vérvörös= Egy vörös hajú lány ( vagyis már nő). A vér az élet, halál jelképe, ami illik is rá...így lett Vérvörös)

''Talpra magyar! Hí’ a haza!"
Mert odakint még harc dúl!
Felkötötték már az Istent:
A kín, közöny az úr!
Láncot hord az újszülött,
Nyakán van, megfojtja.
S anyja tehetetlen nézi:
-Gyilokkal torolja!

Hallod e hörgést, Vérvörös?
-Hunyd le vékony pillád!
Aludj: álmodj, míg lehet,
Aztán: Isten hozzád!
Aztán, kardot ki, és talpra már,
Mert, bizonyítani kell!
Tiszta szívvel győzni fogunk:
Hát vérszívók tűnés el!

Szív dobban, remeg kéz…
Arcok minket néznek!
Suttognak, rimánkodva:
’’ Segíts, Segíts! Félek!”
És szemükből könny csordul…
Látod ezt országom?
Élet voltál, büszke zászló!
-Ma lettél a halálom!

Lettél sírgödre,
Mennyi tehetségnek!
Napsugárnak alkonya,
Jövő múltidője!

De nézd, Vérvörös: add kezed,
Miért kacagnak, mond?
Boldognak tűnik a nép:
Család, barát, rokon.
Ajkad mosolyra húzódik:
És látom, ragyog szemed.
-„Ez csak egy álom, ébredj fel!’’
Szólsz rám, és úgy nevetsz!

2015. 03. 15

Múlik a perc, minden sötét,
Csillagok gyúlnak... vagy már lehullnak?
A némaságba!
Odavonulnak!
A holtak!
Élőkért, élőknek,
(Ha vannak)
Gyertyát gyújtanak
A csendbe`!
Nézd: újszülöttnek
Remeg a teste,
S felsír kérdve:
Anya! Jövő lesz-e?
Lesz még nappal?
- Vagy már csak este?
Lesz-e még öröm?
Vagy féreg ette?
Lesz még tejed?
Vagy? Inkább minek?
Megszülsz... de ha meg is halok...
- Mondd, feltűnik-e az valakinek!
S feszülten figyelsz... arcod könnyes,
Ajkad remeg...
"Így lesz könnyebb!"
S szidod magad, üvöltve:
"Átkozott légy világ!
Bevándorló magzatja ez...
Meg se született... már hibás!
És késért nyúl a nő remegve...
És elernyed a kicsi teste.

Álmodtam egy világot,

Mindenki boldogan élheti.

Orwelli állatfarm módra:

-Egyenlőség! Ezt hirdeti.

Ahol nincsen már gyűlölet,

Csak baráti kéz nyúl feléd.

Letették már a fegyvert,

Nincs alkony, se kín, se vér!

Nincs arcokon fáradt mosoly,

Csak a ráncok vonulata.

Büszke múlttól ajkunk nevet,

Nem szégyentől, vagy kínunkba.

És szól az ének: szív dala ez,

Valahol távol, Odafönt.

Szlovák roma a magyarnak,

Konferencián teát önt.

De felébredek, és torz világ!

Robbantás, gyilok és jaj van!

Hát fogd a kezem, szerelmem,

-        Elől kell lenünk a harcban

Ne fordítsuk el arcunkat,

Látni kell, hogy mi vesz most körül.

Még ha kifordul is a belem tőle,

Ha kérdezik is: Isten megőrült.

Nem ő, nem ő, ne álltasd magad,

Csak Bábel tornyát ismét építik.

Méregből vannak a téglák,

Gonoszsággal  meg szépítik.

És majd kamera veszi: integess,

Az életnek, ez az új showja.

Ahol kinyírjuk egymást, hogy: „Dögölj meg”

Az nyer, aki ezt kibírja.

2014. 05.08.

„Hazádnak rendületlenűl

Légy híve” Vérvörös!
„Ez a föld, melyen annyiszor”
Tanyáztak ördögök!

„A nagy világon e kívül”
-Ott van számodra hely.
Menekül Isten is innen…
S kiált: Tűnjünk el!

El innen, vagy fizesd jól meg 
Szabadságodnak adóját! 
S hazudj, ha tudsz, mert látod: 
Az őszintét eltiporják!

Tiporják: s véred vétetik, 
Majd holnap, posztolva facen! 
Értesítést kapsz ’’ Szeretnek”
Csak csöndbe légy! Ne légy résen!

Szent az akarat Odafönt, 
Ha meg is hal bele a nép.
Hetvenezer a nyugdíjad? 
Fél lábad van? – Örülj, hogy élsz!

Emlékek porba hullanak, 
Ostobákat meg képeznek. 
Valóság showkon felnőve,
-Poszterhősöket éltetnek!

Elvadult állatok lettünk, 
Vigyázz! Széttépnek még téged! 
Nézd, kerítés sincsen már, 
- Lőni se érné meg őket!

„S népek hazája, nagy világ!”
-Jaj, meg se hallod nyögésünk! 
Mondták: „ Légy jó mindhalálig”
Hogy? –Boldogság, az nincs nékünk!

„Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után”
Felébredünk e rémálomból, 
S mi elhagyott, ránk talál!

„Légy híve rendületlenül
Hazádnak”… ha tudsz, Vérvörös! 
Tarts ki csak, de önmagadért!
Mert a becsület! Az örök!

2015. tavasza