Bálinttal a világ (k)örül!

Lehet, hogy nincs már senki más,

Ezét te maradtál nekem.

Vagy csak elmém kattant be,

És kenyérre éhezem!

Éhezem lelkedre, mégis…

Mint a halálra ítélt.

Ki feladva mindent, ordít.

-         Hisz már semmitől nem fél:

-Hé, Vérvörös!-Tudom, hogy van lehetetlen!

Hé, Vérvörös!- Hülyének néznek

De amúgy, köszi: minden rendben!

Megtanulok az árral úszni.

-         Túlélni majd téged!

És ha belém döföd is a kést,

Forgasd is, ne csak nézzed!

Mit tettem, hogy ilyen lettem?

Vagy, ki vagy te? Én sem értem!

De mikor nyitja csipáját a hajnal,

Reménnyel nézek az égre.

Mert- a vér: az élet, halál,

Remény, pusztulás jelképe.

Így lettél – az ismeretlenből-

Élőholtaknak vezére!

Hé, Vérvörös!-Tudom, hogy van lehetetlen!

Hé, Vérvörös!- Hülyének néznek

De amúgy köszi: minden rendben!

Megtanulok az árral úszni.

-         Túlélni majd téged!

És ha belém döföd is a kést,

Forgasd is, ne csak nézzed!

Leszáll az éj:- csillag sehol,

Tán’ csak a szörnyek vannak ébren.

 A gyűlölt harag, másság tanyáz,

Gyengéknek erejében.

Ne menj, maradj! Űzd e fertőt,

Így tápláld még ihletem.

Koreográfia ez, tánc:

-         Haláltánc a végzeten!

2014. 11. 10 

Ahogy a felhőkből, elér a Napsugár, 
Ahogy anya szól: Kisfiam aludjál! 
Ahogy feldobban a szív, 
Úgy múl' a pillanat. 
S már őszen ülünk, 
Az őszi fa alatt.

És nevetve mesélünk, 
Hogy: „ Hogy igen, én emlékszem” 
Barátok arcát, 
Szívembe bevéstem. 
És őrzöm szavaid, 
-Illatod ruhámon.
Hogy féltem jövőmtől, 
Pedig, nem is bántott!

Apró lépésből, 
Várak épülhetnek.
Suttogó szavakból, 
Mondatok lehetnek. 
Álmokból tervek, 
Szerelemből gyermek. 
Hát ne hibázz, kérlek! 
-Ezt hívják életnek!

Ha az utolsó perc,
Kopogtat ajtódon.
Mosolyogva nyisd ki:
Vendég jött, légy boldog! 
Mit eddig tettél….
Csillagok közt helyed, 
Vérvörös tintával,
Felírjuk szent neved!

2015. November 1

Néha tényleg úgy érzem, hogy semmi értelme az életemnek! Hiába mondják, hogy " Te már tettél le az asztalra", vagy hogy '' Nagyon jól írsz''...úgy érzem:  e szavak kevesek számomra. Bármilyen nagy szavak is ezek , ha bennem nincs érzés, ha a szívem csak gépként ver: jobb, lehunyni pillám. S ha meg is teszem, távozom emelt fővel. Éltem emberként, és az maradtam. Sok ösvényt bejártam, de egyet se bántam meg. Hittem az emberekben, mint bennem hittek. Ha más is vagyok...de mégis ugyanolyan, mint te! Én is élni akartam, mint te...de én éltem is...megtettem, amit éreztem...és te? Megtetted? Cselekedtél? Vagy hagytad elúszni a pillanatot, ami később felőrölt! Nem tettem le az asztalra többet, mint más, csak az én portékáim látványosabbak. Mert messziről, mélyről jöttem! Nagyon jól írok? Hm... nagyon sok lányba zúgtam bele, nagyon soknak vallottam is szerelmet, de úgy érzem mindvégig csak egy van, akit bármikor múzsámnak nevezek. Furcsa mód, vele beszéltem életem során a legkevesebbet, őt láttam a legkevesebbet, de mégis: furcsa mód rengeteget láttam őt, és még annál is többet csevegtem vele. - Nem én írok jól. Bárhogy is alakult, csak szerencsés voltam.
 Voltam...de most! Az én gyertyáim csonkig égtek már úgy érzem...és szeretnék én is egy történet része lenni. Vagy egy gondolat ami könnyű,  gondtalan, pozitív, és -annyi év után- szabad....szaba....szab...sza....sz....s.....!!!

(2016. 04.08)

Összetört a lélek bennünk:
PRAY FOR PARIS!Ma temetünk! 

PRAY FOR PARIS!
CARPE DIEM!
AND Remember !!

2015. 11. 17

Ahogy a felhőkből, elér a Napsugár, 

Ahogy anya szól: Kisfiam aludjál! 

Ahogy feldobban a szív, 
Úgy múl' a pillanat. 
S már őszen ülünk, 
Az őszi fa alatt.

És nevetve mesélünk, 
Hogy: „ Hogy igen, én emlékszem” 
Barátok arcát, 
Szívembe bevéstem. 
És őrzöm szavaid, 
-Illatod ruhámon.
Hogy féltem jövőmtől, 
Pedig, nem is bántott!

Apró lépésből, 
Várak épülhetnek.
Suttogó szavakból, 
Mondatok lehetnek. 
Álmokból tervek, 
Szerelemből gyermek. 
Hát ne hibázz, kérlek! 
-Ezt hívják életnek!

Ha az utolsó perc,
Kopogtat ajtódon.
Mosolyogva nyisd ki:
Vendég jött, légy boldog! 
Mit eddig tettél….
Csillagok közt helyed, 
Vérvörös tintával,
Felírjuk szent neved!

2015. November 1.