Bálinttal a világ (k)örül!

Volt egyszer a  Kerekerdő,

Négy barátnak elegendő.

Négy barát, ki jóban –rosszban,

Kutatta a másikat: hol van.

 

Béka volt a legidősebb,

Bőlcs és erős, így nem féltek.

Kakas bezengte a tájat:

Kisegér már belefáradt.

 

Mondta neki: -Csendbe légy már,

Csak ha sajt van, akkor kiállts!

Rekedt a hangod, beteg vagy, mondd?

(Meg is bántotta őt: lett gond!)

 

Mert Kakas, bizony nem szólt többet:

Akkor se, ha puska dörrent.

Néma maradt, mikor arra:

Őzgida tévedt, nappalra.

 

Sírt, mert mamáját elhagyta:

-Elkapták jaj, mi lett baja?

Segítsetek!- Kérte, kérte.-

Hálám nagy lesz, nagy lesz érte!

 

Béka hívta barátait,

-Mindenki itt van?-Kakas nincs.

Duzzog, mert gúnyolták épen:

Pedig zsűri elé megy, tévében!

 

Négy napon át, nélküle lesték:

Őz mamáját, úgy keresték.

De egy éjjel, Kakas kiált:

-Az ólomban, mégis ki hált?

 

Ott volt, aludt, Őz mamája,

Eltört szegénynek a lába.

Eltört, és odáig jutott,

Kimerülten alábukott.

 

Aznap Béka, Egér, Kakas,

Gyógyírt leltek: ott a patak.

Vize édes, virága jó,

Egér beszolt:- Hangra is jó!

 

Béka szép szóval megmondta:

-Egér, hagyd már! Hadd gyakorolja!

Hisz, ha szerencsével járna,

Vele megyünk, nagyvilágba.

 

 

Hívták az őzt, a nagy hírrel:

Mamád megvan, jól van, hidd el!

Ment is az, júj de boldogan,

Várták mezőn: Hol van, hol van?

 

De nem kapott választ azonnal,

Kakas lepte meg, csokorral.

-Mindjárt, Őz, mindjárt láthatod,

Fogadd el ezt, nem többé már bánatod!

 

Szárnyában öt szép virág fészkelt:

-Ha máskor sérülne, ítt van, vidd el!

A meglepetés ekkor jött csak,

Béka is szedett, ajándéknak.

 

Egérrel szemben állt, nyújtotta: -Tessék!- 

Örömöd benne sok leljék!

És ezennel, te vezetsz, minket.

Te leszel a bölcs, az erdőben!

 

Kakas, Egér ölelkeztek:

Ismét, nagyon jóban lettek.

Őz láthatta újra mamáját,

Költöztek ide, itt van barát!

 

Velük maradt, mint mentor,

Kakas  énekes lett, úgy szólt.

Egér meg lett a sofőrje,

Sajtbankot kapott így tőle!

 

 2016. ősz