Bálinttal a világ (k)örül!
KözéletPassió ’17!
Nézd, ahogy megfeszül majd!
Átveszi gondunk, így mindent megoldva,
A bűnös ember, egy életre feloldva,
A bánat elűzve és nem marad kín…
-Csak a szemekben látni, hogy „ Kérlek segíts!”
Nézd, ahogy megfeszül majd!
És a vérét felfogjuk: megisszuk mindet,
A testét felfaljuk!
Mert itt már semmi sem szent!
Isten Trónok harcát néz,
Popcornt majszolva üzent:
„Ember! Te tetted ezt, vállald hát sorsod,
Ha annak vége is lesz”
Vége lesz: mert mindenki Pilatus!
„ Igyál mindennap- mondja a bor árus-Igyál!
Úgy nem fog fájni, ha üres leszel,
Ha mindent, és mindenkit tönkre teszel.
Úgy nem fog fájni!
Hisz csak árnyék leszel…"
2017. 04. 15.
A világ majd fordul egyet (G. Ivettnek)
A világ majd fordul egyet:
Addig, nem is kérnék csendet!Addig üvölts, ne rakj rendet:
Lassan itt, már nincs mit tenned!
Mert, már mindent feltúrtunk!
Mert már Káosz az ÚR!
A hatalomnak keze is látod,Mellet szopó gyermekért nyúl!
Már csak kirakatban:leárazva a szeretet!
Nyisd ki szemed, míg felsírsz, nyisd ki, ha teheted!
Mert elértük a végsőt, így világvégére:Te vagy a show, cenzúra, MINDEN a tévében!
Kiben megvan, tudod az X,
Könnyen tripla X lehet!S pénzért lélegzik, de a lelke,
Infúzióért remeg!
„Itt a lét a tét!” üvöltik,
Miközben, odakint az utcán.
Láttam egy kutyát a padon,Megfagyott…csöpögött vére a bundán!
A világ nem bírja soká,
Hamarosan fordul egyet!Maradj néma, és ne szólj:
Ezt az egyet kell megtenned!
Mert, egy bolond, százat csinál,
De ki igaz szívű, teremt.
Nem hallja azonban senki:
Így lesz kard, rossz sorsok felett!
2016. 11. 22.
Conchita, avagy kiszállni a világból!
Épp csak beléd botlottam,
Mikor mentem a Kossuth Téren.
Vörös fürtjeid úgy szálltak,
Mint vadmadár az égen.
Kivágott felsőd csábító,
Rajta maradt szemem.
Babaarcod is szép…
Lenne, de szőr fedi…???
ISTENEEEM!!!
Ne kacsints rám, te Conchita
Igen, ezt benéztem!
Kancsalnak születtem -
De már volt műtétem!
Bár lehet, hogy elrontották,
Mert furákat látok.
Vasalt heréjű tranfesztiták…
Világ stop, kiszállok!
Új példakép, új hősök,
Csak ez nem lovagkor.
Mercédesből mp4-en,
A nőgyalázás szól.
Hogy:” ez volt este, így történt,
És rohadtul nem emlékszem”
De a családi asztalnál háborgok:
- Itt mi folyik, nem értem!
Nem értem, és gyors a tempó,
Én ki akarok szállni!
Bliccelni sincsen már kedvem,
Állj meg sofőr bácsi!
Elhagytuk már otthonunk,
Valami kultúra ’dereng.
Most ott stoppol az útszélén,
De kínjában nevet.
Haha! Ez tényleg vicces,
Világparádé!
Mutogasd csak, hogy hülye vagy,
És nézzék anyádék.
Kik elhitték születésedkor:
Hogy jó ember leszel.
Ám nézd magadra: a pénzért,
Te mindent megteszel!
Világ, állj meg, elég volt,
Én ki akarok szállni!
Ne ragadjon el a tömeg,
Hogy tettem kell bánni.
Száguldunk százzal de,
Odafönt már mérnek,
A szégyentől számot adni,
Már őszintén félek!
Hát állj, még nem késő,
Ne legyen baleset!
Természetes maradjon az,
Mi amúgy természetes.
Hát állj, és majd elfeledjünk,
Vagy csak nevetünk rajta:
Hogy égettük az arcunkat, fájt,
- De túl vagyunk rajta!
2014. július 1
Rekviem egy országért
A sötétet nézd, ahogy feldereng,
Az alkonyban lelked megremeg
Üres az utca, sehol egy nesz,
Csak súly a szíveken,
Hogy most mi lesz?
Mi lesz? – kérdezik ott legbelül,
A félelem, pánik az arcon ül.
A holnaptól rettegnek én országom,
Nem másnapos vagyok,
De kell hánynom.
Hánynom: az ígéretektől,
Hánynom: a kisírt szemektől.
Hánynom: az elveszett jövőtől,
Hánynom: koronás szörnyektől.
Szörnyek, nézd léteznek!
Fanatikusokat képeznek,
Haragot, gyűlöletet szítanak,
Barátok, barátot irtanak.
Babits Szózata felcsendül,
Bemocskolják sorait, tiszta vér!
Segítség! Rekviem egy országért!
A szó, hogyha mégis ellenáll,
Fekete Kéz, hamar ránk talál.
- Nem segíthet az Unió,
Devizától itt halni jó!
Hiteles lesz a gyermekem.
Jövőkép? Család? Mi az nekem?
Egy délibáb! Csak érd el, gyerünk!
Ha nyomorékul is,
De mi nyerünk!
Csak ne istenben, és ne szentben higgy!
Valahol ezt mi alkottuk:
Én is, Te is!
Halvány fénysugár,
Kezed megremeg.
A múlt elköszön, a múlt pereg.
Mi ez? Álom? – Itt a porban?
Mintha káoszban remény szólna:
- Szeretet, a gyűlöletet felülmúlja!
Szemem káprázik, a fények gyúlnak,
A haldoklók is meggyógyulnak.
Kéz nyúl óvón a gyilkos felé,
Suttogni kezdik, majd ordítják:
Elég! Elég! Csak szeressél!
/2014 06. 19./
A bálvány
Szemükben vakság, haldokló fények. Angyal óvja őket, hiszik! Nem, nem azok: férgek!
Mennyi ostoba: úgyis van elég, ne félj! Rohad az életük, de a bálvány szép!
Alulról nyalni, följutni úgy egyszer:na jól van barátom: szétmar majd a vegyszer!
És majd sárga gennyel, leöntik szerelmed, úgy pokolban edzik, rimánkodó lelked!
Ami sírva nyög: Auswitz felébred! Skizofrénné tett: így már nem kell élned!
Csak zombiként kövesd, csak légy szűz rabszolga: egy prosti a sokból, kinek egy a dolga,
Imádja az Istent, imádja az Orbánt. Még ha fertőzi is, mint testét az orbánc.
2016. 06. 02.