Bálinttal a világ (k)örül!
VéleményA világ majd fordul egyet (G. Ivettnek)
A világ majd fordul egyet:
Addig, nem is kérnék csendet!Addig üvölts, ne rakj rendet:
Lassan itt, már nincs mit tenned!
Mert, már mindent feltúrtunk!
Mert már Káosz az ÚR!
A hatalomnak keze is látod,Mellet szopó gyermekért nyúl!
Már csak kirakatban:leárazva a szeretet!
Nyisd ki szemed, míg felsírsz, nyisd ki, ha teheted!
Mert elértük a végsőt, így világvégére:Te vagy a show, cenzúra, MINDEN a tévében!
Kiben megvan, tudod az X,
Könnyen tripla X lehet!S pénzért lélegzik, de a lelke,
Infúzióért remeg!
„Itt a lét a tét!” üvöltik,
Miközben, odakint az utcán.
Láttam egy kutyát a padon,Megfagyott…csöpögött vére a bundán!
A világ nem bírja soká,
Hamarosan fordul egyet!Maradj néma, és ne szólj:
Ezt az egyet kell megtenned!
Mert, egy bolond, százat csinál,
De ki igaz szívű, teremt.
Nem hallja azonban senki:
Így lesz kard, rossz sorsok felett!
2016. 11. 22.
Szöszi messze van...
Monoton az életem. Hatórakkor kelek, félóra szundi. Aztán futás a busz után. Majd vár a könyvtár: egészen 16:20-ig munka van. De szeretem. Mindig eljátszodozok azzal titkon, hogy jövőre talán, már Vérvörös is kölcsönözhető lesz....Na jó, Bálintka:állj! -Szól rám belülről egy hang.- Talán első regényed kész is lesz, de idő kell...négy -öt: de meglesz! Már este van, késő mire hazaérek. Robotként élek. Robotként lélegzem. Ennyi. Ennyi az élet. - Ha leszámítjuk a versek adta sikereket, a sok új barátot...de érdekel is ez valakit:? Érdekel is engem ez az egész? Hogy milyen életem is van? Hogy hova jutok?
Szöszi hiányzik. Ő az elemem. Ő az elemem. Nélküle robot vagyok. Nélküle robot vagyok. Nélküle robot vagy...Nélkü robo...Nélküle.....2016. 11. 21.
Gyönyörű börtön világ (M.Á.-hoz)
Itt vagy te, itt vagyok én,
Itt az ország: nézd, milyen szép!
Boldogan élünk, úgy kézen fogva,
Hogy az élet majd minket hív.
És sehol egy könny, az arcokon,
Sebhely begyógyul, még hajnalon.
Az ország fejlődik, folyton nő az imázs,
A szeretet éltet: a happy end vár!
...
Milyen szép! Csak félek, illúzió,
Féllábad van még? Nekünk az is jó!
Ugyan már, ha szenvedsz, kit zavar?
Te vagy a deviáns, na az a baj!
A te hibád ember, ha rohadtál...
Nem tetszik a kormány? Gyerünk kaparjál!
Nyalj hat segget és előbbre jutsz,
Nem térdepelsz, ribanc? Hát fogd be, és kuss!
Mindent elveszünk: a lelkedet,
Ha megfizeted, online nézheted!
A rangod, neveddel majd elmossuk,
Magunk közt szívedet szétosszuk.
Te csak robotolj: kit kit érdekel?
(A rendőrt is szeretjük... ne vértezz fel!)
Tizenhárom óra az túl kevés,
Család ne zaklasd, mert pokolba mész!
És csendben várunk, míg felfordulsz,
Nemzeti Temetőbe befordulsz!
Itt vagy te, itt vagyok én,
Itt az ország: már csupa vér!
Megölték az embert: és láthatod,
Fegyverrel szépítik a látszatot!
És mégis az ordítom, hogy ne félj!
Az maradj, ki vagy voltál: az pont elég!
A sok féreg közt, tudod kell, ki igaz,
Kinek a vállán van még vigasz!
Ki maga is küzd folyton magával,
De szívvel segít, csengő szavával.
Kinek parfümjét még most őrzöm.
Elfeledve, hogy e világ egy börtön!
2016. 09. 02.
Conchita, avagy kiszállni a világból!
Épp csak beléd botlottam,
Mikor mentem a Kossuth Téren.
Vörös fürtjeid úgy szálltak,
Mint vadmadár az égen.
Kivágott felsőd csábító,
Rajta maradt szemem.
Babaarcod is szép…
Lenne, de szőr fedi…???
ISTENEEEM!!!
Ne kacsints rám, te Conchita
Igen, ezt benéztem!
Kancsalnak születtem -
De már volt műtétem!
Bár lehet, hogy elrontották,
Mert furákat látok.
Vasalt heréjű tranfesztiták…
Világ stop, kiszállok!
Új példakép, új hősök,
Csak ez nem lovagkor.
Mercédesből mp4-en,
A nőgyalázás szól.
Hogy:” ez volt este, így történt,
És rohadtul nem emlékszem”
De a családi asztalnál háborgok:
- Itt mi folyik, nem értem!
Nem értem, és gyors a tempó,
Én ki akarok szállni!
Bliccelni sincsen már kedvem,
Állj meg sofőr bácsi!
Elhagytuk már otthonunk,
Valami kultúra ’dereng.
Most ott stoppol az útszélén,
De kínjában nevet.
Haha! Ez tényleg vicces,
Világparádé!
Mutogasd csak, hogy hülye vagy,
És nézzék anyádék.
Kik elhitték születésedkor:
Hogy jó ember leszel.
Ám nézd magadra: a pénzért,
Te mindent megteszel!
Világ, állj meg, elég volt,
Én ki akarok szállni!
Ne ragadjon el a tömeg,
Hogy tettem kell bánni.
Száguldunk százzal de,
Odafönt már mérnek,
A szégyentől számot adni,
Már őszintén félek!
Hát állj, még nem késő,
Ne legyen baleset!
Természetes maradjon az,
Mi amúgy természetes.
Hát állj, és majd elfeledjünk,
Vagy csak nevetünk rajta:
Hogy égettük az arcunkat, fájt,
- De túl vagyunk rajta!
2014. július 1
Rekviem egy országért
A sötétet nézd, ahogy feldereng,
Az alkonyban lelked megremeg
Üres az utca, sehol egy nesz,
Csak súly a szíveken,
Hogy most mi lesz?
Mi lesz? – kérdezik ott legbelül,
A félelem, pánik az arcon ül.
A holnaptól rettegnek én országom,
Nem másnapos vagyok,
De kell hánynom.
Hánynom: az ígéretektől,
Hánynom: a kisírt szemektől.
Hánynom: az elveszett jövőtől,
Hánynom: koronás szörnyektől.
Szörnyek, nézd léteznek!
Fanatikusokat képeznek,
Haragot, gyűlöletet szítanak,
Barátok, barátot irtanak.
Babits Szózata felcsendül,
Bemocskolják sorait, tiszta vér!
Segítség! Rekviem egy országért!
A szó, hogyha mégis ellenáll,
Fekete Kéz, hamar ránk talál.
- Nem segíthet az Unió,
Devizától itt halni jó!
Hiteles lesz a gyermekem.
Jövőkép? Család? Mi az nekem?
Egy délibáb! Csak érd el, gyerünk!
Ha nyomorékul is,
De mi nyerünk!
Csak ne istenben, és ne szentben higgy!
Valahol ezt mi alkottuk:
Én is, Te is!
Halvány fénysugár,
Kezed megremeg.
A múlt elköszön, a múlt pereg.
Mi ez? Álom? – Itt a porban?
Mintha káoszban remény szólna:
- Szeretet, a gyűlöletet felülmúlja!
Szemem káprázik, a fények gyúlnak,
A haldoklók is meggyógyulnak.
Kéz nyúl óvón a gyilkos felé,
Suttogni kezdik, majd ordítják:
Elég! Elég! Csak szeressél!
/2014 06. 19./