Bálinttal a világ (k)örül!

Volt egyszer a  Kerekerdő,

Négy barátnak elegendő.

Négy barát, ki jóban –rosszban,

Kutatta a másikat: hol van.

Béka volt a legidősebb,

Bőlcs és erős, így nem féltek.

Kakas bezengte a tájat:

Kisegér már belefáradt.

Mondta neki: -Csendbe légy már,

Csak ha sajt van, akkor kiállts!

Rekedt a hangod, beteg vagy, mondd?

(Meg is bántotta őt: lett gond!)

Mert Kakas, bizony nem szólt többet:

Akkor se, ha puska dörrent.

Néma maradt, mikor arra:

Őzgida tévedt, nappalra.

Sírt, mert mamáját elhagyta:

-Elkapták jaj, mi lett baja?

Segítsetek!- Kérte, kérte.-

Hálám nagy lesz, nagy lesz érte!

Béka hívta barátait,

-Mindenki itt van?-Kakas nincs.

Duzzog, mert gúnyolták épen:

Pedig zsűri elé megy, tévében!

Négy napon át, nélküle lesték:

Őz mamáját, úgy keresték.

De egy éjjel, Kakas kiált:

-Az ólomban, mégis ki hált?

Ott volt, aludt, Őz mamája,

Eltört szegénynek a lába.

Eltört, és odáig jutott,

Kimerülten alábukott.

Aznap Béka, Egér, Kakas,

Gyógyírt leltek: ott a patak.

Vize édes, virága jó,

Egér beszolt:- Hangra is jó!

Béka szép szóval megmondta:

-Egér, hagyd már! Hadd gyakorolja!

Hisz, ha szerencsével járna,

Vele megyünk, nagyvilágba.

Hívták az őzt, a nagy hírrel:

Mamád megvan, jól van, hidd el!

Ment is az, júj de boldogan,

Várták mezőn: Hol van, hol van?

De nem kapott választ azonnal,

Kakas lepte meg, csokorral.

-Mindjárt, Őz, mindjárt láthatod,

Fogadd el ezt, nem többé már bánatod!

Szárnyában öt szép virág fészkelt:

-Ha máskor sérülne, ítt van, vidd el!

A meglepetés ekkor jött csak,

Béka is szedett, ajándéknak.

Egérrel szemben állt, nyújtotta: -Tessék!- 

Örömöd benne sok leljék!

És ezennel, te vezetsz, minket.

Te leszel a bölcs, az erdőben!

Kakas, Egér ölelkeztek:

Ismét, nagyon jóban lettek.

Őz láthatta újra mamáját,

Költöztek ide, itt van barát!

Velük maradt, mint mentor,

Kakas  énekes lett, úgy szólt.

Egér meg lett a sofőrje,

Sajtbankot kapott így tőle!

 2016. ősz 

Félek, hogy örökkre elmész, Hogy illatod, kósza emlék marad!
És Csodaország napfényeiből, 
Égető pokol lesz, egy pillanat alatt! 


Köszönsz: tétován nézek utánnad, 
Szívem felgyorsul, a lelkem megremeg!
Hosszú út volt ez a bizalmadig, Anna!
- S máris mondanom kell: Ég veled! 


Sírhatnékom lenne: úgy dolgozom tovább...
-Senki nem láthatja bánatom! 
Csak gyászénekem zendül fel legbelül, 
Mint haldokló hattyúé a tavon! 


2016. 04. 30.

Összetört a lélek bennünk:
PRAY FOR PARIS!Ma temetünk! 

PRAY FOR PARIS!
CARPE DIEM!
AND Remember !!

2015. 11. 17

( Majd' egy éve kezdtem egy regényt, melynek főhőse egy vörös hajú lány. A vers nem rossz indulatból készült: tisztelem és becsülöm őt, sose aláznám meg! Ez csak egy szerep számára, ismét! :)  

Reszkető lélekkel lehelem lelked, lelkembe,

S hevítem a kanalat, hogy újra lássalak! 

Nem illatod érzem, csak bűntudatot...
Legyél bárhol is: egyszer megtalállak.

Farkas üvölt fel most legbelül, 

Szívem hirtelen..kipp-kopp...leáll!

Gomolygó ködöt, gázként nyelek...
És felbukkant újra: a vörös hajú leány!

Nem tudtam szólni, elvette hangom....
Furcsán, zavartan nézett rám. 
Összetörve, révülten pislogott...
Tudtam, hogy fél. Nem az én hibám!

Közelebb jött. Vonszolta magát...
" Ad..j nekem is"- S nyúlt a kanálért. 
Fénytelen szemében, könny csillogott: 
- Mind ezért élünk -szól.- Egy másik, jobb világért!

S ereim lüktetnek, ahogy mellém puffan...
- Drogom...- Éneklem, vigyorogva felé.
Gyengül...lassan...de egyre szebb lesz... Nevet.
- Üvegszemmel így sietünk, boldogság elé.

2015. 11. 12.

Szögesdrótra neved vésve:

Pápai Barbara!
Sikolyok…
(-Hitler is megnézte!) 
Idő viharát kiállták, 
Betűkből lett egy kiáltvány!

Vagy szimbólum, 

Gyönyörű sírkövön. 

Rideg arcokon…
Börtönön. 
Jelkép, 
„Hagyj békén”
Igen!
Emlékszem…
Pennám, csak te maradsz
Testvérem!

S írom eclogámat, 
Mint Radnóti tette. 
Rezervátumodba…
Élve ’ temetve. 
Ártatlanul…
Felettem zászlód. 
Vörösen lobog…
Meg kell halnom? 
Hát jó!

S a drót átvágja, 
Vékony kezemet. 
Ereimből folyik,
A megváltó szeretet!

Még búcsút se mondtam, 
Nem is mondhatnék! 
Kintről rémlik arcod.
Sziszeged: „ Rohadék!”

Némán káromkodok, 
Látva a fényeket…
Rezervátum, viszlát! 
Vérvörös…ég veled!

Oltalmazzon az, 
Bár lehet tévedett…
Hogy szemedbe nézett….
S kaptál te életet!

2015. 07. 28