1950.02.02 blogja

 

Milyen anya vagy Te - üvöltötted

Miközben egyik kezed a torkomra szorult.

Légy átkozott, verjen meg az Isten

Még sokkal jobban, mint ahogy most ver.

 

A döbbenettől csak álltam ott és

sírva kértelek menj el, és ne gyere vissza.

hallottam távolodó léptedet

és az átkokat, mely szádból eredtek.

 

Leültem a földre,  és csak sírni tudtam,

Az járt a fejemben amit hallottam.

Milyen anya vagy Te, lény átkozott.

mintha eddig nem vert volna a sors.

 

Amikor vártalak semmim sem volt

egy kis albérlet, munka, robot

Nappal irodában dolgoztam, éjszaka ruhákat varrtam,

De nagyon boldog voltam, mert téged vártalak.

 

Mikor megszülettél akkor sem pihentem

Beteg voltál, veled szenvedtem.

Éjszakákon át karomban aludtál,

én daloltam neked, hogy megnyugodjál.

 

Amikor motorral összetörted magad.

téged sirattalak, s nem a motorodat.

Igaz, hogy nem tudtunk nyaralni elvinni,

mi sem voltunk sohase pihenni.

 

Mire megnőttél autód volt, házad

S te már  a tengert is láttad.

Apád és én sohasem nyaraltunk

egészen addig míg  meg nem rokkantunk.

 

Igazad van fiam, ver minket az Isten

Apád öt éve menni se képes

Én öt éve ápolom, gondozom

miközben én magam is nagyon beteg vagyok.

 

Nem tudom mit tartogat számunkra az élet

Én  a jó Istentől csak annyit kérek.

Soha ne mondja neked a gyermeked

Milyen apa, vagy te, hogy nincsen pénzed.

 

 

 

Kívánom fiam jobb legyen életed

Munka nélkül is meglegyen mindened

Ne kelljen soha éhezned

Legyen szép és boldog mindig az életed.

 

 

 

 

 

 

Elnézem anyámat, ahogy az asztalnál eszeget

Remegő kezével kenyeret csipeget.

Egy falat szalonnát, - előre leszeltem –

Melléje paradicsomot, paprikát is tettem.

Nincs foga szegénynek, nehezen tud enni.

De régi szokásáról nem tud lemondani.

Nem szereti a tejet – azt nem kell megrágni –

Sajtra, szalámira rá se bírna nézni.

Disznósajt, tepertő, jó tokaszalonna,

Fokhagymás lében puhára abálva.

Piros paprikával mindenütt megszórva.

Reggeli kávéját egy bögrébe öntöm

Remeg a keze, nehogy kilötyögjön.

Néha segítek, tartom a poharat

Míg kiissza s egy csöpp, sem marad.

Nehéz volt élete, sok mindent átélt már

Nyolcvanhét évével a múlt minden baját

Kislányként a háborút, és 56. nagy harcát.

Eltemette fiát, anyját és az apját.

Megsiratta férjét mikor az is eltávozott.

Elhagyta otthonát, mert nagyon beteg volt,

Feladta életét, mit addig szeretett.

Idegen faluban új életet kezdett.

Hiába szeretet minden törődés

Nem tudja feledni a régi életét.

Vágyik vissza nagyon, csendes kis faluba

Régi kis utcáin hogy újra sétálna.

Templom tornyában a harang  hívogatva kondul

Oly szép a hangja, a szív belesajdul.

Temetőben egy sír, már húsz éve várja

Itt nyugszik élete egyetlen párja.

Hazatér majd hozzá, lerakja a terhet

Szeretett férjével újra egyek lesznek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Otthon jártam kis falumban

Az utcáin sétálgattam

Kerestem az ifjúságot,

Kerestem a  régi házat.

 

Bementem az iskolába,

Hol tanítottak szépre, jóra

Hol elindítottak utamon

Melyet még ma is járok.

 

A régi malom megszépült,

Terme benépesült,

Őrzi falunk hagyományát,

Kultúránk régi világát.

 

A falain fényképek,

Régen itt élt emberek

Néznek le a belépőre

Emlékük itt marad örökre.

 

Kicsi falum így őrzi meg

Emlékeit kik itt éltek

Egy bölcső, egy ágy

Több száz éves talán.

 

A bábokon rakott szoknya,

Alsó ruha ráncba húzva,

Kötény és fejkendő

Rózsás tutyi, s nem cipő.

 

A falu nagyon megváltozott,

Romos ház itt is, ott is.

Fiatalok elköltöztek

Hátra hagyták a szülőket.

 

Én is ritkán jutok haza

Nincs már senki, aki várna

Temetőben egy sírhalom

Édesapám fekszik ott.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mások szerint nem nagy szám.

Nem hófehér Jaguár.

Csak egy apró Daewoo Matiz.

De engem bárhová elvisz.

 

Megszerettem, úgy imádom

Mindig garázsban tartom.

Letörölöm, simogatom.

Rettentő nagy becsben tartom.

 

Cserben nem hagyott még sosem

Hálából benzinnel tele teszem

Sosem üres a tankja

Ezért olyan szép a hangja.

 

Igaz, hogy nem Jaguár,

De száll akár a madár

Mentem vele száznegyvenet

Ülni benne oly élvezet.

 

Aranyos kis kicsi kocsi

Nekem bőven megteszi

Fehér színe akár a hó

Drága kicsi Daewoo.

 

 

 

Apám, ki még kisgyermekként elhagytál,

Válaszolj nekem, miért?

Mi volt számodra fontosabb

Mint gyermeked mosolya.

 

Válaszolj apám,

Megérte eldobni fiad egy nő miatt,

Szeret-e ő, úgy ahogy én a fiad

Szeretett volna, ha velem maradsz.

 

Felnőttem apám, nélküled

Bár ma sem értem miért nem kellettem neked.

Miért nem jutott számomra hely

Meg sem néztél soha, mi van velem.

 

Tudod hány éjszakát sírtam át

Mert soha nem voltál velem apám.

Volt születésnapom, karácsony

És te nem voltál sehol.

 

Megértem én, hogy anyát elhagytad.

De mit vétettem én a fiad.

Hisz oly kicsi voltam, csak hat éves

Nem bánthattalak meg téged.

 

Mikor megtudtam, hogy van testvérem

Azt kérdeztem ő miért, s én miért nem

Érezhetem a szereteted,

Soha nem törődtél velem.

 

Felnőtt lettem, szinte férfi

Ki tudtalak a szívemből tépni

Nem vágyom már a szereteted

Apám örökre Isten veled.