csillogo blogja

Ha ideér a fény a karja
rügyeket ejt jázminágra,
hajlott hátú bokra ébred,
ezüstég ha fest a rétre.
Az ember vágya álmot rejt,
nem akarjuk, de idővel
elfogyunk, mint a gyertyák,
bús rokonunk lesz a magány,
de az emlék megmarad.
Jel és szó életünk ösvényén;
becsüllek te gyönyörű édenkert,
ajtódban áll a tavasztündér
 
- nárciszból ruhája, bája
törékeny, szépsége
pillangók nászakor
kiárad a földre, éke
fénytől lesz kába -
 
így jön el Isten országa,
ha a menny kapuját kitárja.
Az ember sóvárogva látja,
lágy szellő fordítja az ekét
- ibolyakék és smaragdzöld
fátylat emel a lélek fölé -
nyomára lép ha ágra
tapad majd minden levél.


2016. március 15.

Futó a rózsa és pazar
ha metszi tiszta kéz hamar
sebét takarja kell csodáld
remény kibontja illatát
leány hajára tűz a fény
maradj legény emeld föléd

*

(Sebét takarja kell hogy áldd
remény kibontja illatát
futó a rózsa és pazar
ha metszi tiszta kéz hamar
leány hajára tűz a fény
maradj legény emeld föléd)


2016. február 21.

Magot vetni halott földbe nem lehet
Az idő kardjába hal minden bele
A teremtés gyűrűjét adjuk vesszük
Kézről kézre járhat majd mindent vesztünk
 
Mondom a parázsnak kapjon lángra
Szellő is cserzi bőrét ha vágya
Nem dönget falat csak egyre várja
Hogy legyen a végén égő háza
 
Méz nélkül is lehet minden édes
Ha a gyümölcs levében az élet
Lélekcseppjét megtartani képes
Tiszta lapra húz ráadást tépett
 
Szívem egy falat reszkető lángja
Maradékát megvilágítja az éjszaka
Hold nélkül is akad boldogságmorzsa
Kenyér ízébe vetett vacsora
 
Nem gondolom hogy nem fogsz várni,
Asztaltól széktől baráttól válni
Nehéz a mindent tartó gyökértől
Csak a halál vesz ki az egészből

 
2016. február 6.

Hogyan válhat vonzóvá az, aki…

nem tartja magát annak, és/vagy magányos.

„Beszéltünk már arról, hogy az ember legyen igényes önmagával szemben, és legyen ápolt, akár kapcsolatban él, akár nem. Az igényes itt azt jelenti, hogy önazonos. Tehát úgy kell gondolkodni, hogy bármikor kilépek az utcára, én mindig én legyek. Ez az önmagam felé irányuló igényesség egy alapvető dolog, mert így lesz egy stabil és állandó kisugárzásom, amit nem kell külön feltuningolni a „vadászatra”.

A karizmatikus, nagy hatású emberek mind önazonosak. Gyakorlatilag bármikor találkozol velük, mindig a rájuk jellemző szintet, minőséget hozzák, sugározzák.

És még valami: meg kell nézni, hogy az ember életében melyek azok a dolgok, amelyekben létrehozó, alkotó; mert aki létre tud hozni, meg tud teremteni dolgokat, az válik olyan sugárzóvá, vonzóvá, hogy azt a másik is észreveszi. De aki tele van a saját sorsa keserűségével, hogy neki semmi sem sikerül, meg őt úgyse veszi észre senki, az hiába ken magára bármit, úgyis azt fogja magához vonzani, amit legbelül gondol és érez.

Tehát a leglényegesebb dolog, hogy az ember találjon egyfelől önmagára, és divattól meg minden ilyen marhaságtól függetlenül kívül-belül legyen önazonos; a másik pedig az, hogy nézze meg, melyek azok az alkotások az életében, amelyek örömöt, sikerélményt hordoznak, még ha csak önmaga számára is.

És aki arra vár, hogy ha majd lesz párja, akkor lesz igazán önmaga?

Az nem működik. Mert hogy az ember önmaga tudjon lenni, megtalálja, megélje és megvalósítsa saját magát, mindazokat a lehetőségeket, amelyek benne vannak, az teljesen független a másik embertől.

Olyan sokan élnek párkapcsolati függőségben.

De ez önámítás – ez nem működik. Képzeld el, milyen egy ilyen ember. Te vajon összekötnéd az életedet egy ilyen emberrel? Ott gubbaszt a szürke kis egérke, és azt motyogja, hogy: „Hát, ha majd eljön az Igazi, akkor én sugározni fogok ám, mint a paksi atomerőmű”, és erre te azt mondod: „Bocsi, de észre sem veszlek”. Hogyan gondolhatja bárki is komolyan, hogy ha a királylány megcsókolja a békát – vagy a királyfi a békalányt –, ha majd jön egy társ, akkor majd ő kiragyog, kivirul. Ritkán persze előfordul ilyen, de erre nem lehet építeni.

Sőt, én inkább azt látom egy ilyen történetnél, hogy amikor a nő kivirul, akkor a férfi összeomlik, és nem tud magával mit kezdeni, a nő meg továbblép.

Van ilyen is. Ezért fontos az, hogy ha az ember maga önazonos, akkor ott nem lesz vetélkedés a kapcsolatban! Örömmel éli meg mindkét fél a másik sikereit.
Ha nem törekszik mindkét fél az önazonosságra, akkor pedig jön a féltékenység és az önbizalomhiány.”

Mái Attila és Mái-Kovács Anikó -  Pozitív Gondolkodók Küldetés – alapítók, szervezők

Van valami közünk egymáshoz,
a mosolyod is árulkodik
cipőméretben páratlan vagy -
az enyém nyolcassal végződik,
ha elfordítom végtelen jel lesz;
elfér benne az egész Univerzum.
Az üveghegyet is közelebbről látom,
mint a mai napot, valami gyönyörűség,
uszályon utazik a fény, az ember
szinte beleborzong, ha arccal belenéz;
indul a fotoszintézis a rügyek mélyén.
 
Napfürdőt veszek, cinke dalol,
kipirul a bőr, szembogár szűkül
 - vénába kapom az infúziót -
elsősegély - egy kis útravaló.
Létezik óriás cipő? Váltani kéne
belépőt, hogy elvigyen oda,
hol már elfáradna a láb!
Lépten-nyomon látom
az állomásra érkező vonatról
vannak átszállók - én maradok.
Fülke-melegben reménykedem,
meghallom majd bentről
mikor kopog az ereszen
az első fecske... majd utána indulok,
érvényes jeggyel utazom...
míg el nem fogy az út.


2016. január 14.