csillogo blogja
IrodalomEgy jó idézet
"...azért csinálnak velem rosszat,hogy ne feledjem el a jót..."
Csoóri Sándor
Üzenet Erdélyből - Kárpáti Piroska
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska (tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)
Tisza Kata - Mondd el nekem
Mondd el nekem
Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid
honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?
Mondd, meddig tűröd
azt, hogy olvasom,
mit ír a ránc
tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod
értem, hallgatom?
Tanulod-e mi az,
amitől félek,
hol nyitott ajtót
testemen a lélek,
mit mondanék,
amikor nem beszélek?
Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már
eszembe a szezám,
leszel-e testvérem,
anyám, apám?
Tudod-e, amit én
nem tudhatok,
amiről holdtöltekor
álmodok,
emlékszel-e, ha
el vagyok feledve,
s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e velem
sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?
Tisza Kata
Moretti Gemma: Ráadás
Kedves I -c - o - n ezt a verset neked köszönöm, hogy megtaláltam!
Ráadás
Tavasz, zsenge fűtől, s víztől illatos,
nyár, mely dús gyümölcsöt, örömöt ígér,
szelíd, vadludas ködös őszi napok.
Jégcsapos, hópihés, fenyőn ringó tél.
Hajnal, aranyfény a harmatcseppeken,
telt torkú harangszó a verőfényben,
halkuló hangok,emlékező alkony,
álmodó madarak pittyegése éjjel.
Pihenő pille a nárcisz virágán,
nyári záporok, ívelő szivárvány.
Őszi ég, bokrokon lángszín levelek,
magot leső cinkék, dermedt fák ágán.
Mindent megélt óra, új nap: új öröm,
tenyerén tartja törékeny életem.
Köszönöm, hisz minden tünde pillanat,
gyönyörű ráadás, ajándék nekem.
Moretti Gemma
MESE
Mese az erdők könyvéből
Wass Albert
Amit az apa gyermekének mond
Igen, elvesztettük az otthununkat,fiam.Elvesztettünk mindent - ahogy azt manapság mondani szokták.Mégis, nézd:szép a világ.Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén,pillangók vannak, és virágok vannak.Tudd meg,hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon.Nézd a világot és figyeld meg jól! Figyelj a fákra és a madarakra! Őzre,pillangóra,virágra.Ne törődj sokat az emberekkel,és ne hallgass oda,ha cifra jelszavakkal hozzád szólnak! Az emberek csak rontani tudják a világot.
Haszontalanságokat ne gyűjts soha!Bélyeget,gyufásskatulyát,pénzt,vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban.A szépet,amit szemeddel láthatsz,füleddel hallhatsz,orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével megtapinthatsz.
Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!Játékaidat elvehetik,ruháidat,pénzedet is elvehetik mások.De nincsen olyan hatalma a földnek,amelyik elvehetné tőled azt,hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn,mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.Nem veheti el senki tőled azt,hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,és selymes puha keze,mint a jó tündéreknek.Egyszer egy fiatal tiszt állt a tábornoka előtt.Kemény szigorú hangon beszélt a tábornok.Tervekről,parancsokról,háborúról.Szavai mögött tankok dübörögtek,bombák robbantak,géppuskák zakatoltak.Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa virágzott.Rózsaszín volt és csodaszép.Ezt a barackfát nézte a fiatal tiszt,amíg a tábornok beszélt.A tábornok hirtelen elhallgatott.- Mit néz? - kérdezte ingerülten.- A barackfát, tábornok úr - felelte a fiatal tiszt -, most virágzik. A fiatal tisztet megbüntették akkor.De ma,ha visszagondol a múltra, csak azt bánja,hogy nem figyelt még jobban a barackfára, ott, hajdan, a tábornok szobájában, amíg a tábornok beszélt.Mert a tábornok már régen nincs sehol, és amiket mondott: elfoszlott,mint a sűrű,rossz szagú köd.Csak annyi maradt meg abból a napból,hogy szép volt a barackfa nagyon,ahogy ott állt, tömötten,rózsaszínűen,puhán és mosolyogva.És a fiatal tisztnek egyebe sem maradt,csak a virágzó barackfa színének és illatának emléke abból az időből.Ez a fiatal tiszt a te apád volt,fiam.
