csillogo blogja

Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához

Himnusz szálljon égve
A hatalmas égbe:
Boldogasszony anyánk,
Hazánk reménysége!
Tőr járja szívünk,
Hullunk, szenvedünk,
Könyörögj érettünk,
Mert Te vagy a béke.

Hozzánk földre szálltál,
Szent István királynál
Fényes palotában
Kék selyemben jártál,
Ruhád szegélyét,
Szemednek kékjét
Lágy szelek csókolják
Dunánál, Tiszánál.

Téged Jézus Krisztus
Felemelt a titkos
Örök mennyországba,
Imádságod így mos
Mindent fehérre,
S szent fiad vére
Öntözi gyökered,
Smaragd fényű ciprus!

Boldogasszony anyánk,
Mért szálltál le hozzánk,
Ha olyan szelíd, szép
A nagy égi ország?
Milyen szeretet
Lakja szívedet,
Hogy letetted értünk
Szűz csillagkoronád?

Milyen ragyogásból,
Szerelmes varázsból
Született a lelked,
Melynek párja máshol
Nincs földön, égen
Szép emberségben?
Nőttél bús kertünkben
Lángszínű virágból!

Két fehér emlődből
Éltető eső dől,
Lélegzeted szélként
Árad a mezőkről,
A Mátra alatt
Véred a patak;
Vízimalmot forgat,
Tisza búzát őröl.

A lányok hajában,
Szemük bogarában
Te vagy csak a szépség,
S minden nyoszolyában
Te vagy a fehér
Lenvásznon a vér,
Mely kicsordul minden
Születés kínjában.

Szűzanyánk, hatalmas,
Bennünket meghallgass,
Tereád szomjazik
Sebzett fehér szarvas;
Nyíl találta el,
Nincs számunkra jel,
Fekete pusztákon
Ránk üvölt a farkas!

Nyíljon meg az égbolt,
Tüzeljen a kék hold,
S támadjon fel újra
Minden, ami szép volt!
A puszták felett
Lángol nagy szemed,
Havas, szűz mezőkön
Szent szíved a vérfolt.

Hét fájdalmú Anyánk,
Tekints hát le miránk;
Téged szólít vérző,
Árva magyar hazánk,
Légy mindig velünk,
Adj erőt nekünk,
Új napként ragyogjon
Felettünk koronád!

Szent István királynál
Kék selyemben jártál,
Egekből kibomlott
Örök liliomszál;
A királyi szék
Könyörög feléd:
Foglald el a trónod,
Isteni királylány!

Elérkezvén végre
Idők teljessége,
Trónod a szeretet,
Jogarod a béke.
Hozzád száll imánk,
Hófehér virág,
Tűzd ki arany zászlód
A győzelmes égre!

Boldogasszony anyánk,
Égi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk,
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!

„ A szavakkal az a baj, hogy azt az érzetet keltik bennünk,
hogy meg tudjuk értetni magunkat és meg tudjuk érteni,
amit a másik ember mond. De amikor megfordulunk
és szemtől szemben találjuk magunkat a sorsunkkal,
rájövünk, hogy nem elegendőek.
Hány és hány olyan embert ismerek, aki a szavak igazi
Mestere, de képtelen megélni azt, amiről szónokol!
Ráadásul két különböző dolog leírni egy helyzetet
és átélni ugyanazt. Ezért már régen megértettem, hogy
a harcos, aki az álmát keresi, abból merít ihletet, amit
csinál, nem pedig abból, hogy elképzeli, mit csinálna.”

Paulo Coelho

Teszt 2o kérdéssel!

http://mbti.tarhely.biz/tesztek/teszt_20

Egy kis önismeret - jól fogsz szórakozni

és közben tanulod önmagad!

Színia Bodnár Erika

EGY mindenkiért, mindenki EGYért

"Egyáltalán vannak még saját gondolataink????

 Muszáj megértenünk, hogy a világ addig nem változik meg körülöttünk, amíg mi magunk meg nem változunk. Ha szebb világot akarunk, álmodjuk meg, és ATTÓL KEZDVE CSAK ARRA FIGYELJÜNK. Ne engedjük, hogy bárki is kizökkentsen minket a teremtés folyamatából! Hagyjuk a politikát a politikusokra, a híreket a jólértesültekre, a vallásháborút a vallási fanatikusokra, a kétkedést a kétkedőkre, a pesszimizmust a pesszimistákra, a világvégét a Jóistenre.

Nekünk az a dolgunk, hogy a teremtő erőnkkel létrehozzunk egy csodaszép országot, magát a Paradicsomot, mert képesek vagyunk rá."

http://hazaiporta.hu/index.php?url=termekkartya.php&termek_id=49&info=EGY_mindenkiert_mindenki_EGYert_Szinia_Bodnar_Erika_

Összefogás dala - Együtt az ország Augusztus 20.

http://www.youtube.com/watch?v=GnvMFK0MM-E

Szomor György

Itt vagy

Hol volt, hol nem volt
Hol több, hol kevés
Nagy Tengerország, viharmezők
De éled a föld, s ad kenyeret még
Az arc, amit látsz
Egy múlt gyűrte kép
Bőrünkbe rajzolt, vad, zord vidék
Az idő karcol, de az arc a miénk

Nem vagy egyedül a sorsod szigetén
Hisz összeköt a végzet
Összeér a lánc
Nézz csak szét és meglátsz
Bár mindent elsodort az ár
De itt vagy
Mint holt mezőn a büszke fák.
Az égre új kémény füstje száll
Holnap
Van még erőd, hisz van hazád
Tenger lett a föld
S az ég, vad folyó
Álmokba rejtett vágyad, ha hív
Fáj, de mozdulsz, még dobog a szív
Nem vagy egyedül a sorsod szigetén
Hisz összeköt a végzet
Összeér a lánc
Nézz csak szét és meglátsz
Bár mindent elsodort az ár
De itt vagy
Mint holt mezőn a büszke fák.
Az égre új kémény füstje száll
Holnap
Van még erőd, hisz van hazád

Új nap ébred holnap
Vad tengert zúdít ránk az ég
De itt vagy
Nincs másik föld, nincs másik lét
(Itt élned…)
Egy vén tölgy, mit megtépett a szél
De még vagy
Sorsot és lelket nem cserélsz
Mert itt vagy