csillogo blogja
AjánlatKlikk
Poet fejlesztési gondolataim a titkosítás útvesztőiben akadozva
Mindent csak továbbgondolva… a józan ész hiányában, épp ahogy sikerült feltenni és kijelenti :)
Mikor kávéval a kezünkben esetleg monitor közelbe kerülünk, hogy átérezzük mások örömét, bánatát, megnyugvást találjunk egy-egy alkotó versében – te is át akarod élni, vele örülni és sírni ennek a következményeit cipelni egy egész álló napon át ?
Ötven évre titkosítani kellene a Poet blogját és extra biztonsági belépési kódokat adni a Fórumba és a Blogba.
Meg kellene alapítani az "Arany középút" csoportot és a Délibáb kergetők blogját (is) - akik még hisznek a mesékben.
A ki és belépő tagoknak egérutat kellene hagyni - hyper exit, túlélő show… miért fontos a járdaszegélyre ülők véleményét is meghallgatni.
Kezdeményezzük az extrém gyorsasággal távozottak okainak kivizsgálását.
Miért igen és miért nem lájkolunk minden Főoldalra beküldött - ráadásul a figyelőnkbe tett alkotó versét.
Miért csak írunk és miért nem olvassuk más blogolók verseit – akadálymentesítő inger küszöb kiszélesítésére javaslatokat a fejlesztőnél kérelmezzünk.
Fog e szerepelni a Poet középtávú tervei között, hogy az ezredik Poet találkozót a Holdra szervezzük – vagy esetleg az Utópia újonnan felfedezett bolygó egyik állomására.
Mi lenne az a dolog, ami a kitűnni vágyásunkat csillapítani tudná per/pill. és vagy, a közeljövőben.
Fogas kérdések a blogolókhoz intézve: vajon mikor fog megszületni az egymilliomodik Poet-re regisztrálni vágyó tagunk.
Saccolni érdemes – ne maradj ki Te se!
Miért van szükségünk titkosításokra, a válaszokat mindenki magában hordozza – orkánkabát, vagy széldzseki hordása kötelező, de a pongyola ritmusra hajazók érdektelenségével nem érdemes foglalkozni ?
„Legyen holnap is ragyogóan napsütéses, ihletben gazdag napod”
Amiből erőt lehet és kell meríteni...
"A betegeim tanítottak meg rá, hogy az ember nem attól lesz olyan, amilyen, ami megtörténik vele, hanem attól, ami benne történik meg. Nem az ártalmak mértéke volt az, ami eldöntötte, hogy mivé lettek, hanem az, amit éreztek, ahogy belül, vagy a viselkedés szintjén reagáltak ezekre az ártalmakra. Találkoztam például emberekkel, akik gyerekkorukban nélkülöztek, durva, sőt kegyetlen bánásmódban volt részük, verték vagy szexuálisan is bántalmazták őket. Hogy, hogy nem, mégsem váltak olyanokká (mint az ember gondolná), mint azok a felnőttek, akik a visszaéléseket elkövették rajtuk. Rossz tapasztalataik ellenére együtt érző emberek voltak, akkor is, és ma is azok. A traumatikus élmények természetesen nyomot hagytak; ezek az emberek bizonyos mértékig sérültek, de a bizalom, a szeretetképesség, a remény és az öntudat gyökere megmaradt bennük. Amikor tűnődni kezdtem, hogy mi lehet ennek az oka, rájöttem, hogy az áldozat és a hős között különbség van, s hogy ennek mi a lényege.
Gyerekkorukban ezek az emberek valamiképpen egy rémdráma főszereplőiként tekintettek önmagukra. Mindegyiküknek volt egy saját belső mítosza, egy képzeletbeli élete, vagy fantáziatársa. Egy lány, akit iszonyatosan durva apja rendszeresen vert és megalázott, depresszív anyja pedig képtelen volt megvédeni, fölidézte, hogy gyerekként mindig azt mondta magának: neki ehhez a szörnyűséges, primitív családhoz tulajdonképpen semmi köze, ő ugyanis egy hercegnő, akit ezekkel a szenvedésekkel tesznek próbára.
Egy másik betegem, akit szintén vertek, ugyancsak nem vált felnőttként durva anyává. Ő egész fantáziavilágot épített föl magának, ahol minden másképpen volt, mint a valóságban. Egy harmadik fantáziáiban harcosnak képzelte magát. Ezek a kislányok előre gondolkoztak, és elképzelték, hogyan menekülhetnének meg, ha már elég nagyok lennének. Azt is eldöntötték, hogy addig is hogyan reagálnak. Az egyik ezt mondta: "Soha senki nem láthatta, hogy sírok." Kiszaladt a dombra és ott sírt, ahol nem láthatták.
Ezek a gyerekek hősök és döntéshozók. Megőrizték önmagukat, függetlenül attól, ahogyan bántak velük. Fölmérték a helyzetet, eldöntötték, hogy miképpen reagáljanak a jelenben, és terveket szőttek a jövőre."
(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)
Forrás
William Ernest Henley
Legyőzhetetlen
Az égből, mely úgy hull felém,
Mint földtekére zord pokol,
Minden Istent csak áldok én
Lelkemért, mely meg nem hajol.
Az élet ökle letepert,
S én nem jajgattam vergődve, nem,
A véletlen dorongja vert,
S véres, de büszke még fejem.
Túl a harag, s a könnyek honán
Csak a halál borzalma vár,
Évek fenekednek reám,
De gyávának egy sem talál.
Nem baj, ha szűk a kapu,
S a tekercs bármit ró ki rám,
Magam vagyok a sorsom ura,
Lelkem hajóján kapitány.
Fordította: Kálnoky László
Isten titkai - elemzés
A saját érték(T)rendünk a megmondhatója és ha az „hibás” akkor tévedünk!
„Az érdemtelenre pazarolt bizalom boldogtalansághoz vezet Születésed pillanatától kezdve egészen a halálod napjáig a külvilágból meríted az életet. Istentől és emberektől. Így felmerül a kérdés: mit fogadsz magadba? Bízz a jó emberekben, nyisd meg előttük a szívedet, és boldogulni fogsz.
Bízz a rossz emberekben, és szenvedni fogsz. Egy egyszerű igazság arról, hogy Isten hogyan alakította ki az élet működését: az életet másoktól kapjuk. Magunkba fogadjuk. Ha jót veszünk magunkhoz, akkor a jó sokasodik meg bennünk. Nagyszerűbb életet élünk majd, mint legmerészebb álmainkban gondoltunk, amint az általuk biztosított " szelek " szárnyán szállunk.
Bölcsességet, szeretetet, erőt, támogatást, gyógyulást, fejlődést, képességeket, érett tehetséget, megértést, tudást, örömöt fogunk kapni - és a felsorolást vég nélkül folytathatnánk.
A Biblia azt mondja, hogy Isten az életünkben lévő JÓ EMBEREKEN keresztül adja " AJÁNDÉKAIT " és " KEGYELMÉT " és az Ő képességeit felhasználva segít nekünk fejlődni.
Gondolj azokra a jó emberekre, akik segítettek neked azokon a területeken, amelyeken jól boldogulsz. A bizalom csak egy ajtó. Nem varázslat. A túloldalon mindig van egy cél. Az a fontos, hogy kibe vagy mibe veted bizalmadat. A bizalom éppen úgy vezethet jó dolgokhoz, mint nagy szenvedéshez. Ezért a Biblia szerint a leghatalmasabb titok: Vigyázz, hogy kiben bízol. Az érdemtelenre pazarolt bizalom nagy boldogtalansághoz vezethet.”
/ Dr. Henry Cloud: Isten Titkai /
poetArcok - figyelemre méltó alkotók versei
Duka Éva - Mert bennem szép vagy
Dóka György - Én úgy vagyok
Bódai-Soós Judit - Csillag-álom
Maryam - Veled ébred
Kovács László (Elvont) - Az örök nász előtt
Grigo Zoltán - Ringatlak
Péter Éva Erika - Akácvirágok: ti üzenjetek
Ametist - A tündér
Egy kis ízelítő azok verseiből, akiket ritkábban látunk itt az oldalon - a magyar költészet napján! :)
Ha érdemes, ha nem - VÁCI MIHÁLY
Váci Mihály
Ha érdemes - ha nem
Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.
Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.
Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
lefödne - úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.
Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.
Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!