csillogo blogja

Jázmin illata lengi át
a féltve őrzött kis szobát
pihe puha párna csaták
nyitott verandán hűs teák
szalmaszálból limonádék
kibomlanak a finálék
fonódnak lián sugarak
nem múló szerető szavak
bodza virág tányérokon
lélekhívó májusokon.

2012.05.17.

Ha belegondoltok: csak akkor lehet valaki ANYA, ha van egy lélek, akik vállalja, hogy hozzá születik le. Tehát a nagymamákon kívül a gyermekeket is ünnepelhetjük ezen a napon. Apa nélkül sincs gyerek. Észre kéne venni, hogy ez egy nagy társasjáték. :)

(Krasznai V. Magdolna)

Nem dohányzom;
mégis kellene
egy öngyújtó,
pici szikra
fejemre csörgő sipka,
hogy észrevegyél!
Bolondnak tartasz,
pedig hattyúnyakon
a fej nem kifordítható.
Ha láthatnál
százból megismernél:
tiszta apja,
pedig sohasem ütöttem Rád!
Szeretlek apám -
házad hiába mézeskalács,
lassan bukdácsolsz,
magad alatt vágod a fát -
 
semmibe hull forgácsod!

2012.05.05.

Szívem önteném ki. Formáználak;
a műhely titka bent acélon feszül.
Munkától kérges kezedet fognám,
hívhatnálak két szőlőmetszés között.
Örvös galambok a kertek alatt,
gólyafészekről reppen szemed;
birtokol téged az öreg idő.
Hozzám érhetnél, ha mellettem jössz.
A kert neszel s ha jól figyelsz
az éji csendben alászáll csillagod.
Fejembe szép sorminta kerül,
én akkor jövök - megérted-e végre,
vers szívódik fel egy véredénybe.
Kertedben, ha melléd ülök mesélnék;
elmondhatnám,hogy sorok közé szorulok
- elfogynak egyszer a fényes napok -
Választhatok - foncsor maradok-e tükrén.
Csillagtűz leszek,fáklyaként lobogok,
világítok rónád fölött és susogok.
Lassan ringatom, lassan - lélekcsónakod.
Idegen földön partot remélünk,hisz
szép a világ; sarkában Fény lobog,
s ha igazán szeretnél, örömükben
összeborulnának felettünk a csillagok.

2012. 04.15.

Nagyon időszerű, hogy figyeljük, milyen érzések vannak bennünk. Úgy is mondhatnám életbevágóan fontos... kaptam továbbadom...szeretettel!:))

Öreg bölcs üldögélt a Korinthoszba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthoszban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthoszban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthoszban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.