csillogo blogja

Misszió

A szivárvány íve hátamra görbült
és csak a véletlenek vezettek vissza
arra az útra, ahol a keresztnél
egyenesbe jöttem magammal.
Ahogy múlnak az évek és zsongnak a fények
tavasz-tarka rétből az árnyékok rabolnak
parányi foszlányokból a rendre;
hullhat a szirom a tőről,mert még él -

nem fagyott ki a lecsupaszított bőr.
Vigyázban állok, blendék és szemek
kattannak, lomtárban a fénnyel tört álmokra.
Csak részleteiben élnek a részecskék,
csuklyás izmom tartja a frontot rég.
Lassan a dél szele eljön, jól tudom;
belepirulok majd azon az alkonyon.
Belülről kifelé tágul a tér; tarka

rétekről mesél majd minden kép.
Az egésznek része volt egy Tündér-mese,
a hátamra görbült szivárványról még
lesz fénybe szállni vágyó magom.
Pitypang pongyolámra, ha az est leszáll,
katica majd selymet húz a sötétre -
tán onnan kezdődik majd egy másik út,
új misszió... amiért megfeszülünk.

2012.05.22.

Jázmin illata lengi át
a féltve őrzött kis szobát
pihe puha párna csaták
nyitott verandán hűs teák
szalmaszálból limonádék
kibomlanak a finálék
fonódnak lián sugarak
nem múló szerető szavak
bodza virág tányérokon
lélekhívó májusokon.

2012.05.17.

Ha belegondoltok: csak akkor lehet valaki ANYA, ha van egy lélek, akik vállalja, hogy hozzá születik le. Tehát a nagymamákon kívül a gyermekeket is ünnepelhetjük ezen a napon. Apa nélkül sincs gyerek. Észre kéne venni, hogy ez egy nagy társasjáték. :)

(Krasznai V. Magdolna)

Nem dohányzom;
mégis kellene
egy öngyújtó,
pici szikra
fejemre csörgő sipka,
hogy észrevegyél!
Bolondnak tartasz,
pedig hattyúnyakon
a fej nem kifordítható.
Ha láthatnál
százból megismernél:
tiszta apja,
pedig sohasem ütöttem Rád!
Szeretlek apám -
házad hiába mézeskalács,
lassan bukdácsolsz,
magad alatt vágod a fát -
 
semmibe hull forgácsod!

2012.05.05.

Szívem önteném ki. Formáználak;
a műhely titka bent acélon feszül.
Munkától kérges kezedet fognám,
hívhatnálak két szőlőmetszés között.
Örvös galambok a kertek alatt,
gólyafészekről reppen szemed;
birtokol téged az öreg idő.
Hozzám érhetnél, ha mellettem jössz.
A kert neszel s ha jól figyelsz
az éji csendben alászáll csillagod.
Fejembe szép sorminta kerül,
én akkor jövök - megérted-e végre,
vers szívódik fel egy véredénybe.
Kertedben, ha melléd ülök mesélnék;
elmondhatnám,hogy sorok közé szorulok
- elfogynak egyszer a fényes napok -
Választhatok - foncsor maradok-e tükrén.
Csillagtűz leszek,fáklyaként lobogok,
világítok rónád fölött és susogok.
Lassan ringatom, lassan - lélekcsónakod.
Idegen földön partot remélünk,hisz
szép a világ; sarkában Fény lobog,
s ha igazán szeretnél, örömükben
összeborulnának felettünk a csillagok.

2012. 04.15.