Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az az Ősz
Steel 2015. április 27. 18:21
Volt egy ősz, mely tenyerén
Az az ősz szivembe fázottcsendjén, feszitett keresztreidebent, mosolyom mögérajzolta árvákgyermekfájdalmát.
Az az ősz deréveltekintetembe fakult, rámhagyta a magány napnyugtalátványát, mely bármerre nézek, az emlékekgyertyáiról magábalopja gyakran a fényt...
Az az ősz felnőttéöregitette a kislányt, ki előtte nem ismertea szeretet hiánytitkát.
Az az ősz igazin hidegbennem, mindig esőbúsanénekel, szétmosva a hajnalok borújábólpislogó sugarát.
Az az ősz szinekopott,ragyogástalan. Mindenlombjából élethervadásszomorul felém...
Az az ősz szélnekdühödt jaja lelkemen,mert az az Őszmegmutatta, hogy az ember sorsa, Istenhez szállni,mint egy lélegzet.
Steel2015. április 30. 19:07
@Ametisz: Timi, megtisztelsz. Köszönlek.
Steel2015. április 30. 19:06
@judit.szego: Judit, köszönöm, hogy itt is olvastál.
Steel2015. április 30. 19:05
@skary: Igaz...míg élünk, ezer más is.
Ametisz2015. április 27. 21:26
Mindegy miről írsz...minden sorát élmény olvasni! :)
judit.szego2015. április 27. 19:51
Nagyszerű vers!
"Az az ősz szivembe fázott
csendjén, feszitett keresztre
idebent, mosolyom mögé
rajzolta árvák
gyermekfájdalmát."
skary2015. április 27. 18:31
az...és ezer más is