Papírfecskék

Száz pogácsát sütött velem a délután,

az édes életért csigát is, kakaóst,
- tán a párnával is lesz légyott éjfél után,
bár az egyéjszakás álom engem hanyagol.

Isten asszonykezekkel áldotta létem,
igaz néha mintha bottal verne éppen...
Pláne, ha agyi renddel ütközik a front,
és a fájdalom boksz-öklén énrám ront.

De a nő azért ilyenkor is halad tovább,
a 24 órás műszaknak nincs vége
itt, még seprűre kapja a szobát és konyhát,
- a háznak is kell, hogy légyen egészsége.

Pár kör bújócska a gyermekkel, naná!
Ellenállni nem lehet, ha unszolják anyát.
Nem baj, ha közben kín-mosolygom a nyavalyát,
ilyen recepttől elmúlnak a fő-blamák.

Kéne valami Cola-light,
mer lelkem megint verset hányt.
Vagy valami jó kis tepertő,
mert emlék-görcsben van a bendő.
Talán egy pohárka ír likőr,
a toll torkán ha az lecsúszna,
nem volna a szív éjjeliőr,
hanem álom-ócejánt úszna.
Kéne valami házi krémes,
vagy egy jókora zsíros kenyér,
hát így pofoz a hiánytenyér.
Jólesne egy nem számít rétes,
de sose voltam matekra képes,
így ezzel kalkulálni is kár,
bennem ez az örök ihletbazár :

A polcon csupa régiség. Sorsok.
Szórják szememre a könnyborsot.
Így vénülő fejemmel látom már,
fűztinta maradok a szép lírán.

Néhanap elnézem a koronákat,

Ha nem értendéd még ma sem a lényegem,

Olyan szépen-nézős tudsz olykor lenni!

Na rögtön leesik, meg akarsz venni,
- valamire. Most épp az ágy üres felét
koldulod, szerepednek régi helyét
ott...Oké, üres bevallom az a vászon,
a gondolattal mindjárt el is játszom,
mi lenne, ha ezen a szűzfehér mezőn
újra te lennél nővé teremtőm.
Ám legyen. Adjunk öröm-teret a mostban,
tán hozzám olvadsz még a szívbordacsontban.
De előre szólok : ha kialszik itt
ez az Olimpia-láng, mi összehevít,
megfázhatsz mellettem Dávid-kosztümben,
mert engem megkapsz, de a takarót azt nem!