Sírni volna jó...

 Százszor átgondoltam,
És olyan nehéz a szó,
Most arra gondolok,
Hogy sírni volna jó.
Menekülök inkább,
Futok a múlt elől,
Hisz fáj minden pillanat,
 ha emlékezés gyötör.
Minden tekinteted fáj,
Minden ölelésed sajog,
Minden csókod éget,
Mert nélküled vagyok.
A partot a víz öleli,
A fákat az őszi szél,
A virágokat a napfény,
A holdat a sötét éj.
Mindenhol harmóniát látok,
Mindenki boldogan él,
Csak én vagyok ilyen árva,
Csak én vagyok aki fél.
Olyan hosszú az éj,É
s oly szürkék a napok,
Hisz minden mit szerettem,
Benned volt, s most halott.
Így még százszor átgondolom,
S még jobban fáj a szó,
És halkan azt suttogom:”sírni volna jó”