zita blogja

Bőröm alá kúszott tekinteted,
lassan, a szöveteken át,
egészen a szívbillentyűkig
láttál belém.
Ajkamon még meg sem
száradt utolsó csókunk,
az ereimben vagy oxigén.

Rajtam hagyott ujjlenyomatod,
a csontomig marta magát.
Te már rég nem vagy itt,
de még érzem a kezed.
Nyílt sebeimbe botlik
az idö, megugrik.
Vissza hozzád.

Májfoltba maradt rajtam
a rámfújt cigaretta füstöd.
A borral a véremet ittad.
Szerettelek...
Téged lüktet agyamban
a halántéklebeny, minden
idegsejt emlékszik rád.
Hogyan feledjelek?

Kattog a vonatom.
Zakatol szüntelen.
Füst szagú peronon
várj reám érkezem.
Nevetünk kacagunk.
Átölelsz remegek.
Megcsókolsz csókollak.
Szorítom kezedet...

Elenged, visszahúz.
Megéget, szétszakít.
Megsebez, vígasztal.
Szorít majd eltaszít.
Kiáltod ... suttogom...
Édes a szenvedés.
Felsikolt csendbe full.
Eltitkolt rettegés.

Kattog a vonatom
Zakatol szüntelen.
Füst szagú peronon
Vársz engem érkezem.
Megjöttem kacagunk.
Átölelsz remegek.
Ajkad az ajkamon.
Szeretek ... szeretek.

Kapaszkodik még beléd a tegnap.
Visszahúz, s elidőz még az álmokon.
S én elmerülök némán ha hagynak.
Minden egyes szavad csak fájdalom.
Csak nagyon fáj ami nekem voltál...
Ahogy szemedben láttam hogy néztelek.
S ahogy néztél, úgy sajgott a testem...
S ha nem nézel rám, többé nem létezek.

Nem nézel engem szép szemeddel.
Másokat ölelsz úgy ahogyan engem.
Másoknak súgod amit nekem súgtál.
Másért kéne hát most másnak lennem.
De nem talállak már, pedig kereslek.
Te más lettél már, te nem vagy a régi.
Amikor szerettelek, te attól féltél...

Hagytál volna akkor el.
Szavak sem kellettek volna.
Csak álmodtam rólad és rólam.
Bárcsak sosem vált volna valóra.
Mint így, hogy már nem is szeretlek.
Gyáva voltál hogy megmaradj bennem.
Jobb volt akkor úgy ...nagyon messze.
Ha nem is volt igaz... de szerettem.

Amikor menekültél, ott rontottad el.
Hogy azt hazudtad nekem ez csak játék.
Nagynak kellett volna lenni és erősnek.
Nem tudtad megadni azt amire vágynék.
Mert azok az álmok színesek és szépek.
De az ébredés csak kínoz, fáj nélkülem.
Tudod az éhes szerelem volt a háború.
És az a háború értem lett volna szerelem.

Ahogy szerettelek csak álom...
S csak képzelet nekem a jelen.
Ahogy szerettelek, úgy álmodom veled.
Ahogy szerettelek csak azt szeretem.

Csak azt szeretem, ahogy szerettelek.
Ahogy minden voltál, és közbe semmi.
Ahogy szerettelek csak az fáj.
Meg hogy szerettem szeretve lenni