Idő

zita•  2019. január 9. 13:27

Kattog az óra a falon.
Könyörtelenül telnek a percek.
Órák, nappalok, éjszakák,
napok, hónapok, évek.
Semmiből leszünk mi emberek,
s testünk a semmibe porlad.
Fehér ujjakkal szorítjuk az időt,
mégis elfolyik csendben a holnap.
Öröknek hisszük, mégis oly rövid.
Elpereg, mint a homokszemek.
Nagy tettek, hatalmas pillanatok,
nem lesznek majd csak történetek.
Csak nézzük, hogy elfolyik előttük.
Pereg a homokóra, az inga leng.
S ha megáll a szívünk a végszóra.
Mindent elborít majd a csend. 
Olyan valótlannak tűnik,
nem látjuk a pazarolt ídőt.
Nem ismerjük fel amit veszítünk,
csak majd éppen a halál előtt.
Addig kell szeretni, amíg lehet.
Addíg amíg ketyeg az óra.
Semmit se bánni csak fáradtan
boldog mosollyal térni nyugovóra.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

zita2019. január 9. 15:28

naná, hát nem könnyü az élet :)

skary2019. január 9. 15:09

ohh..azé mégsé ilyen könnyű ez :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom