Egy kis szerelem

zita•  2008. május 14. 21:00

Tüz az almomban

Hozzaert kezem kezedhez,
s remegni kezdett a testem,
szemembe neztel csendesen,
es vegre megertettem.
Elmult minden körülöttem,
megallt a pillanat,
a börön a bör simitasa,
csak a sohajok,a vagy maradt.
Forro,edes iz,
mint szomjazo gyermeket
itatva folytotta belem a szot,
tudtam karjaidban elveszek.
Becsuktam a szemem,
Könny csordult arcomon,
remegve adtam meg magam,
meggyujtott az edes fajdalom.
Nem talatam rajtad gyönge pontot,
elgyengült reg hideg szivem
nem tudtam fekezni az erzest,
ott voltam hat neked vedtelen.
Melleimhez erintetted ujjad,
vegigfuttattad hatamon,
felve borzongott bennem,
valami szerelmes fajdalom.
Fellobant bennem a tüz,
belülröl perzselte testemet,
szemedbe neztem, s valami megfogott,
ugy neztel feledni nem lehet.
Felebredtem es elmult
csak a szemed parazslott a sötetbe,
almodtam csak,almodtam az egeszet,
szomorusag markolt szivembe.
Alom volt csupan a vagy,
tüz voltal az almomban,
s azota ha a szemebe nezek,
langja ujra lobban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!