Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Búcsúzni kell
zita• 2019. január 13. 12:27
Barnásszöld szemeddel nézel rám szomorúan.
Mondd érzed – e, hogy mennyire szeretlek?
Most csak ölellek, óvlak, s félek iszonyúan,
hogy többször nem mondhatom már neked.
Kicsiny tested ernyedt, parányi, törékeny.
Gyönge, s még a széltöl is óvni kell.
Most csak nézlek téged félve, szegényen,
mert még nem tudlak, nem veszíthetlek el.
Tizenkét éve vagy már itt mellettem,
és közben teljesen a részem lettél.
Léted nekem jutó részét már elvettem,
nem is tudod, hogy hányszor megmentettél.
Nélküled maradok teljesen védtelen,
ha el kell menned, hogy fogadjam el?
Bölcs, szótlan, gyönyrü kedvesem
tudtam, hogy egyszer majd búcsúzni kell.
zita2019. január 15. 11:35
Köszönöm az együtérzéseteket!
Mikijozsa2019. január 15. 11:29
Nagy baj a búcsú, elkerülhetetlen sajnos
dufmar2019. január 15. 11:13
Sok erőt kívánok. Egy állat mindig gazdagítja az életünket, de a fájdalom kockázatával jár. Remélem még nem most.
zita2019. január 14. 13:14
Beteg szegényke nagyon. Most mintha kicsit jobban lenne, de csak idö kérdése. Minden perc számít, úgyhogy most csak még jobban szeretjük.
Rozella2019. január 14. 12:42
@zita: A betegségek sajnos őket sem kímélik...de a cicák elvileg sokkal hosszabb életűek mint a kutyák, és hihetetlenül szívósak, ne add fel!!
skary2019. január 14. 06:24
nehezekezek
zita2019. január 13. 21:09
Nagyon igyekszem jó támasz lenni neki így a végen :( Annyira nehéz nézni, hogy szenved egy olyan lény melletted aki színtiszta szeretet, és ártatlanság. Arról nem is beszélve, hogy mennyire szeretjük :( Kiscica kora óta velünk van :(
Rozella2019. január 13. 16:35
Szomorú, megható vers. Nagyon, nagyon nehéz tőlük megválni... Megértelek, és sok erőt kívánok. Ilyenkor sokat már nem tehetünk, de talán annyit mégis, hogy az utolsó pillanatig ne a sajnálatodat, csak a szeretetedet érezze...