Elmélkedés az eszperantóról

Elmélkedés az eszperantóról

A Világnyelv, a sokak által és sokszor megálmodott és megalkotni próbált és megalkotni vélt és megalkotott Világnyelvvel szemben nem csupán a könnyen megtanulhatóság igényét támaszthatjuk. Egyfajta formai teljességet is el kell várnunk tőle. Ez a fogalom magyarázatra szorul.
A formai teljesség (nem a legpontosabb elnevezés, de talán elfogadható) keretében egyrészt tartalmazzon izoláló, agglutináló, flektáló vonásokat.
Ugyanígy mindenféle típusú toldalékot. Pre-, szuff-, circum- és infixum.
Tartalmazzon "egy alak-több jelentés" jelenséget, olyasfélét, hogy ugyanazon nyelvi elem több jelentéssel is rendelkezik.
Fordítottját: ugyanazt a jelentést többféleképp fejezi ki, szabályokba foglalva itt így, ott úgy.
Szabálytalanság?
A rendhagyóságok megízesítik, gazdagítják, változatossá teszik a nyelvet. Azonban idegen nyelvként megtanulandó nyelvről lévén szó, a rendhagyóságok kerülendőek. Legfeljebb:bizonyos főnevek, igék rendelkezzenek kétféle: reguláris és irreguláris ragozási sorral, előbbi a köznapi használatra, utóbbi pl. ünnepélyes esetekre, pl. az irodalmi nyelvben.
Egy jelentés-több alak: miképp pl. a román nyelvek vagy a német összetett igeidői (ich BIN gewesen-ics HABE gelernt). A főige melletti segédige vagy a létige vagy a birtoklást kifejező ige. Ugyanazon funkciót hol ez, hol az az ige tölti be.
Ennek fordítottja: egy alak-több jelentés. Ugyanaz a nyelvi jel itt ilyen, ott olyan jelentéssel bír. Elsősorban nem azonos alakú szavakra (vár, levél) gondolok. Nyelvtani funkciókra. Lásd a magyar nyelv -ért ragját, amely ok- és célhatározó egyaránt lehet vagy a -val/vel rag, amely a társ- és az eszközhatározó kifejezőeszköze is lehet.

A nyelv, minden nyelv, a Világnyelv kiváltképp használja ki a kifejezés minden lehetőségét.

Hogy érvényesülnek a fentiek a mesterséges nyelvek legjelentősebbikében, a "legVilágnyelvjelöltebb" nyelvünkben, az eszperantóban?
Toldaléktípusok:
-GEknaboj, PRAhomo: prefixumok
-bonIGXi, bonIGi: szuffixumok
-Circumfixumra az eszperantóban nem találunk példát. Azonban valami hozzá hasonló jelenséget megfigyelhetünk.
Mi iras EN la domoN. Az irányt együttesen fejezi ki a viszonyszó és a tárgyrag. Önmagában egyik sem volna elég. Az adott jelentést ketten együtt hordozzák és íme: az egyik megelőzi, a másik követi az érintett szót.Természetesen a viszonyszó+-n nem circumfixum, hisz a viszonyszó nem toldalék, csak a tárgyeset ragja az. De a sorrendet tekintve mutat rokonságot az ilyen típusú toldalékokkal.
-Infixum, a tőbe beépülő toldalék szintén idegen az eszperantótól. De figyeljünk a kölcsönös névmásra, illetve annak viszonyszós alakjaira.
Ni promenas unu apud la alia. A viszonyszó mintegy beépül, beékelődik a névmás elemei közé.Természetesen ez nem infixum, mivel a viszonyszó nem toldalék és az unu la alia részei sem képeznek egységes tövet. De itt is tekintsük a sorrendiséget: unu la alia-unu APUD la alia. Beépülés, beékelődés.

Többalakú toldalék van-e az eszperantóban? Bizony hogy van.Lássuk az alábbi szavakat:beligi-szépíteni, beligante-szépítve. Ejtésük: (beli:gi) és (beligante). Hosszú, illetve rövid i-vel. Ugyanígy knabino-lány, knabineco-"lányság": (knabi:no) és (knabine:co). A nyelv hangsúlyszabályaiból következően a nyílt szótag magánhangzója hol rövid, hol hosszú, alapesetben hosszú, ám tüstént lerövidül, ha a szót továbbragozzuk és így a hosszú magánhangzós szótag hátrébb csúszik az utolsó előtti helyről.
Így sok toldalék kétalakú,rövid és hosszú magánhangzós változata van (de nehéz észrevenni, hisz nem jelöli a helyesírás a magánhangzó-hosszúságot).
Ez a kétalakúság a tövekre, a szótövekre is igaz. Homo, de homino. A tő: hom- az első esetben hosszú, míg a második esetben rövid magánhangzós. Két alakváltozat.

Egy jelentés több alak (az előbb említett rövid-hosszú magánhangzós kétalakúságon túl): ez az, ami nincs. Szinte nincs.
Nem gyakori jelenség, de létezik a névelő és a főnév csonkulhatósága: la vagy l', ugyanaz a jelentés hol így, hol úgy kifejezve. Hasonlóképp: mondo vagy mond'.
Ide sorolható a szórendi szabadság. La tablo staras antaux la sxranko. Antaux la sxranko staras la tablo. Staras la tablo antaux la sxranko. Más-más szórenddel, tehát más-más formában, de ugyanaz a jelentés.
...

Az egy alak-több jelentésre példa több viszonyszó: al-részeshatározó és -hoz/hez/höz is. Még inkább a de-birtokos kapcsolat kifejezője, ezen kívül -tól/től, ezen kívül szenvedő ige mellett a cselekvés végzője.
De leginkább talán a magánhangzók multifunkciósságát figyeljük meg.
-a: 1. a melléknevek végződése (szófaji jele) 2. igékben és igenevekben a jelen és az egyidejűség kifejezője 3. sorszámnévképző 4. birtokos névmások képzője
-i: 1. a főnévi igenév képzője 2. igékben és igenevekben a múlt, az előidejűség jele
-o: 1. a főnevek végződése 2. igékben és igenevekben a jövő, az utóidejűség jele
-u: a felszólító mód jele 2. a feltételes mód jelének is lényegi része (az -us-t az -as-tól, -is-től, -os-tól az u- különbözteti meg.
A tárgyesetet is példának hozhatjuk itt. Az -n elsődleges, de nem egyedüli funkciója a tárgy jelölése. Van, amikor irányt, van, amikor mértéket fejez ki. Ez is bizonyos többfunkciósság.

(Zárójelben jegyezzük meg: a magánhangzók multifunkcionalitásának szép példáját találjuk a volapükben:
a: bizonyos esetekben a jelen jele és egyúttal a birtokos eset ragja
e: a befejezett múlt jele és egyúttal a részes eset ragja, sőt harmadik szerepe: kötőszóként: és.
i: a régmúlt jele és egyúttal a tárgyeset ragja és egyúttal a folyamatos (duratív) ige képzője, kötőszóként pedig: is.
o: a határozószók képzője és egyszersmind az egyszerű jövő jele
u: az összetett jövő jele, egyszersmind kötőszóként: vagy.)