A világ és mi

A lét megvalósulása:

legyen minél többféle létező, ez a minél tőbbféleség

legyen mindből minél, több, ez a minél többesség

és legyen mindegyik minél tovább, ez a minél továbbság

Ideális formájuk: 

a végtelenféleség, végtelenül sok létező legyen

a végtelenszerség, mindből végtelenül sok legyen

és a végtelenülség, mibdegyikük legyen, létezzék végtelenül, örökké

Az ember istenvágyó. Hajlamos arra, hogy mnagfánál hatalmasabb, vilkágteremtő és világkormányzó lényeket képzeljen el. Ha Isten létezik, az ember akkor sem azért hisz benne, mert létezik, hanem,mert hajlamos az istenhitre. Megkülönböztethetjük az embertől való istenséget és a magától való istenséget, amennyiben ez utóbbi létezik.

Az ember, az átlagember korántsem annyira magasrendű, mint azt gondolják és hirdetik sokan, atekintélyes gondolkodók közül is. Az ember rendelkezik a felsőbbrendűség képességével, de nincsen meg benne a felsőbbrendűség szándéka. Ezt a képességét csak átlagon felüli emberek útmutatásával tudja kibontakoztatni. A felsőbbrendű világoló és történelmi ember segítségével.

Sok ember nrm lép túl az állati léten. A faj-és önfenntartáson. Gyerekeket csinæl, azokat felneveli, mellette dolgozik és abból fenntartja magát. Az állat élete is a faj- és önfenntartásra szorítkozik.

   A teremtés koronája nem az ember, hanem csak bizonyos kivételes emberek.

A kisember vagyok, mert vagyokját es vagyok, hogy legyekjét váltsa fel a vagyxok, mert szerintem lennem kell es a vagyok, hogy a világ (jó) legyen.

 Az átlagember világa csak közege a felsőbbrendűség megjelenésének, kifejlődésének.

Az ember nem alkalmas a szabadságra, aszabad életre. Az embert rá kell kényszetíteni a helyes életre. A világtevkenységre, a történelemalakításra, ezen képessêgei kibontására. Minden eszközzel, a törvény erejével is. Azideális állam erreépül, nrm aszabadság garantálására. 

A boldogság természetes és érthető célja minden élőlénynek. Ám pusztán boldogságra törekedni-az alacsonyabb szintű élet jellemzője. Azt kell mondanunk: az ember túlbecsüli a boldogságot, életének arra alapozhatósàgát.

  Az ember feladata az önmegvalósítás, ami nem egyéb mint a világ formálása, megismerése és alkotása.

  Hirdessük, hogy a boldogság ne cél legyen, hanem melléktermék. A vilàgtevékenységet kísérő érzés. A világgal kapcsolatban megtettük ezt, azt, megismertük ezt, azt, megalkottuk ezt, azt. És ennek örülünk, örüljünk.

1. Az egylétező. Ha csak egyetlenegy létező volna, lehetne, mi, milyen, melyik volna az?

Az egylétező csak önmagát létesíti, így és vagy úgy. Feltehetően nem élőlény, mert akkor gondolkodna és így létesítene másokat is, azok is léteznenek, nem lenne egylétező.  Beszélhetünk önkéntes és kényszerű egylétezőről. Önkéntes, ha tudna létesíteni önmagán kívül mást is, de nem teszi. Kényszerű, ha semmiképp sem tudnamást létesíteni. 

2. Az összlétező. Ami egyesíti mnagában az összeslétezőt. Azok tulajdonságait, azok megtörténéseit. Egyben mindegyik.

3. A nemletezhető. Olyasmi, aminek, az, aminek nem kell léteznie ahhoz, hogy megvalósuljon.

4. A nemlétezendő. Olyesmi, aminek, az, aminek nem szabad lêteznie ahhoz, hogy megvalósuljon.

Fiolyloi