Családon túl

CSALÁDON TÚL
1.
(Emberi) közösségünk legalapvetőbbike a, (mai, jelenlegi) társadalmunk jogi, gazdasági és a többi alapegysége a család. Ettől függetlenül, ezen alapegység-szerep ellenére a családunk, a biológiai alapokon nyugvó családunk az emberi kapcsolatoknak egy kezdetleges szintjét képviseli, amelyet bármennyire is meghaladható és bármennyire is meghaladandó, az ember alighanem sohasem fog meghaladni, sohasem fog tudni meghaladni, sohasem fog akarni meghaladni, sohasem fog tudni akarni meghaladni-lévén, hogy túl erősek benne, bennünk és bennetek, benned is bizonyos természeti ösztönök.
Biológiai kapcsolatunk nem kapcsolat, nem kell, hogy annak alapjául szolgáljon.Az, hogy én és te vagy te és én szülő és gyerek, unokaöccs és nagynéni stb. vagyunk, nem jogosít és nem kötelez semmire egymással szemben.
Én és te. A és Á, A és Z, A és ZS, Eszter és Ádám, Eszter és Éva, vagy egyszerűen csak X és Y.
A kapcsolat barátság. És: Barátság, BARÁTSÁG,... Jellembeli, érdeklődési, életcélbeli stb. egymáshoz illőségünk, ROKONSÁGUNK, ebben nincs szerepe (a) genetikának.
2.
Elmagyarázzák neked: nem szeretheted Annát, nem kell szeretned, mert az anyád, a húgod, mert a szépapád-bizonyára megérted.
Miért is ne értenéd meg?
De akkor is, utána is minden felett állónak és kötelezőnek fogod érezni és öröknek fogod érezni és érzed a vérségi köteléket. Igaz-e?
3.
Az anyaság-apaság semmi egyebet nem kell, talán nem is szabad, hogy jelentsen, mint a a biológiai anyaságot-apaságot.
Valakinek persze gondoskodnia kell rólunk, amíg fel nem növünk annyira, hogy mi magunk is meg tudjuk ezt tenni. Mivel teljesen magatehetetlenül és gyámoltalanul, majdhogynem életképtelenül jövünk a világra. Sajnos.
A természetben a szülő gondoskodik a kicsinyéről. A szülő van hozzá a legközelebb. Ezért találta ki a természet a szülői ösztönt.
De nem kell ezt általánosan követendő mintának, az ideálisnak, az egyetlen lehetőségnek tekinteni és gondolni és akarni. Nem kell annak lennie. Ha valaki képes ezt másképp csinálni-ennél ezért és/vagy azért jobban. Valaki.
A felnevelő, gondozó, miénk, tiétek, enyém, tiéd, övé is... nem törvényszerű, hogy a biológiai szülő legyen. Van, amikor nem is ő a tökéletes erre a célra és nem igaz, hogy ez az ő dolga, elsősorban és alapesetben, s csupán bizonyos kivételes és rendkívüli és igen speciális esetekben nevelhet fel olyasvalaki, aki biológiailag: idegen.
A természetben, igen, a szülő gondoskodik a kicsinyről. Valakinek meg kell tennie-tud(hat)na-e egy bonyolult felépítésű és működésű élőlény teljesen kifejlődve, önellátóan születni?-és a szülő van hozzá a legközelebb, szülő mivoltából fakadóan mintegy kéznél van.

Persze, azonnal kifejlődötten kellene születni, felnőtten, önellátásra képesen.

Az neveljen fel, aki erre a legképesebb, a legalkalmasabb.Leg-, legesleg-, leg-és legesleg- , ... stb.
4.
Sajnos, te, igen te, a biológiai szülő-gyerek köteléket SZENTSÉGESNEK, CSODÁLATOSNAK, ELTÉPHETETLENNEK, LÉTFONTOSSÁGÚNAK, ÉS ELSŐDLEGESNEK érzed. ÉRZED.
Részben ez a forrása a magzatgyilkosságnak (te úgy hívod: abortusz).
Ha (biológiai) szüleidnek nem alkalmas időben, számukra fölöslegként, teherként jössz létre, akkor elpusztítható, akár el is pusztítandó vagy, legalábbis saját véleményed szerint, saját véleményedből ez következik. Az embert, a kisbabakorú embert, azon belül is a magzatkorú embert kizárólag a szülei szülősége tárgyának tekinted, nem tudod tőlük függetleníteni. A szülő-gyerek kapcsolatot kötelezőnek, KÖTELEZŐNEK, AZ ALAPNAK, SÉRTHETETLENNEK, ÖRÖKÉRVÉNYŰNEK GONDOLOD.
5.
A genetikai kapocsnak mint emberi közösséget összetartó erőnek ésszerűtlensége és primitívsége ellenére a család biztonságot nyújtó és támogató szerepe az ember életében semmihez sem hasonlítható és minden bizonnyal semmivel sem pótolható. Bámulatosan kielégíti a valahová tartozás vágyát, vágyunkat, vágyatokat, vágyadat-és vágyamat?
6.
Az ember társas lény, valahová tartoznia kell. Ezen alapszükséglet kielégítésére a család a legalkalmasabb.
Az átlagemberek éljenek családban. Az embernél, az átlagembernél ennél jobb nem lehetséges.

De mi (lenne) az ideális?

Induljunk ki a szaporodás(unk) módjából.
7.
Nemcsak szexuális úton tudunk létrejönni. Nemcsak szexuális úton szabad létrejönnünk. Történhet ez mesterséges megtermékenyítésünkkel is.
A szaporodás módja közömbös.

Meg van szabva, hogy egy bizonyos időszakban, például egy évben hány új ember legyen. Hány? Természetesen a lehető legtöbb, amennyit lehetséges ellátni, ellátnunk minden szükségessel, mindenkori lehetőségeink szerint. Másutt írtunk az ún. "végtelenféleségről" és az ún. "végtelenszerségről". Legyen minél többféle és minél több létező, ilyen is, olyan is, ez is, az is, én is, te is, ő is, ő is... Minél többféle, minél több, la legtöbbféle, a legtöbb, a lehetséges legtöbbféle, a lehetséges legtöbb, leg-, legesleg- , leg- és legesleg-, ...
Lehetőség szerint akár végtelenféle, lehetőség szerint akár végtelenül sok.
Így tehát, ennek megfelelve a a lehető legtöbb (új) ember, a mindenkori eltarthatóság szerint.

Miután létrejöttünk (vagy már előtte), kijelölik, ki, kik fognak felnevelni. Lehetnek azok is, akiknek génjeiből létrejöttünk, létrehoztak, de, igen, nem kevesebb eséllyel bárki egyéb is, alkalmasság szerint.

Amennyiben biológiai elődeink kapják meg felnevelésünk jogát és feladatát, őket természetesen nem anyának-apának szólítjuk, hanem egészen egyszerűen a nevükön, mint mindenki más.