Kálmán blogja

 

Még mindig szeretlek, ugyan úgy, mint akkor.

Szívem, hozzád húz.

Nem tudlak feledni, nem tudlak.

Állandóan Veled vagyok, Veled vagyok,

Rólad álmodok.

Időnként gyötrődök, hogy mi van Veled.

Rég hallottam, bársonyos hangodat,

Selymes kacsódat, már rég foghattam.

Mi van Veled?

Csak egy jelt adjál nekem, kérlek.

Egy jelt.

Még mindig Rólad álmodok.

Várlak, utcán, lakásban, álmomban.

 Még mindig, szeretem a testedet.

 

Érd. 2011. március 27.

 Szívemhez szólt, mikor ezt mondta nekem,

hogy elfogadja a szerelmem.

Tudom, hogy nehéz döntést hozod értem Kegyed,

mikor e szavakat mondta nekem.

Szenvedtem, mikor e szót Kegyedtől nem hallottam,

és szenvedtem,

mikor szeretetett Kegyedtől nem kaptam.

 

Látja, hogy most már jobb a kedvem.

Csak e szót vártam Öntől Kedvesem.

Most már sokkal jobban vagyok,

és ha kell Önért a jövőben, harcolok,

mert Kegyedet szeressem, és szeretetemet

Önnek sokkal jobban kifejtsem.

Remélem,

hogy már érzi, hogy Kegyedet mennyire szeretem.

 

Most már látom a csillogó szemét.

Fogom, pici bársonyos, puha kezét.

Karcsú derekát, már átölelhetem.

Pici szíve dobogását sokkal jobban érezhetem.

Bájos mosolyát, soha többé nem feledem.

Most már mondhatom, hogy Kisasszonyt örökké szeretem.

 

Így legyen!

 

Érd. 2011. március 21.      

Egy esős Vasárnap délután, siettem Kegyedhez,

hogy elbújjak mindenki elől.

Féltem.

Féltem, ha rám találnak, megruháznak.

Önnél keresek menedéket, és szeretetet.

Remélem, megvéd, engem. Kegyed.

Tán, csak remélem?

Nem tudom, hogy mit tegyek, felejtsek?

Vagy Kegyed kedvességét élvezzem,

azt hiszem, hogy az utóbbit teszem.

Ha, Kegyed megvéd engem.

Ugye, hogy igen.

 

Egy esős Vasárnap délután.

 

Budapest. 2011. március 19.

 

Szeret, vagy tán kedvel?

 

Most kérdi, hogy e két szó mit mond nekem-

Elárulom, Kegyednek, de csak Kegyednek.

Hát figyeljen, és jól nézzen, meg engemet,

mikor kifejtem a véleményemet.

 

Szeretem, mert szeretetre méltó,

csinos vonzó  nő Kegyed,

Szeretem,

mert fel nem foghatom, hogy követ engemet.

Kedvelem,

mert figyelemmel van reám.

Kedvelem, 

mert sokszor csókolja a szám.

 

Szeretem, és kedvelem,

mert Kegyeddel eltölteni órákat, perceket jól lehet.

Mikor Kegyed hozzám simul, karjával átölel,

és fülembe súgja, hogy kedveljen, itt most engem.

Máskor, azt mondja nékem, hogy ott szeressen engem.

 

Mikor, kedvelem, ezer csókot adok Kegyednek,

s engedi, hogy testét csókokkal fedjem be.

Mikor, szeretem, akkor Kegyed előttem áll meztelen,

és láthatom, simogathatom, gyönyörű csodás alakját,

megfoghatom Kisasszony, darázs derekát.

Később csókjaimmal Kisasszonyt körbe járom,

és szeretetemet Kegyedbe oltom. 

 

Még mindig érzem, selymes kezed lágyságát.

Édes leheteted, érintő puhaságát.

Csillogó szemed sugárzó fényét.

Ahogy mellettem vagy, hozzám simulsz.

Kezed melege.

Tested, harmonikus szépsége

elkápráztat engem.

 

Rég volt, mikor elkápráztattál engem,

de e perceket én el nem feledem.

Szép volt.

                     ’Istent, újra kérem, hogy most is

úgy, állj előttem, mint régen.

Mezítelen.

 

Akkor, érinthetem harmonikus tested szépségét.

Akkor, foghatom e gyönyörű test minden részét.

Akkor, érezhetem lágy hangod puhaságát.

Akkor, nézhetem pici szemed csábító csillogását.

Akkor, csodálhatom selymes hajad, minden szálát.

 

Ha itt vagy mellettem, akkor mindig érzem.

 

Érd. 2011. március 17.