Kálmán blogja

Látod itt vagyok
élek és létezem,
s a dolgomat teszem.
Ha bár sétálni már nem igen szeretek,
mert fáj minden lépés e testnek,
de itt vagyok
élek és létezem,
s a dolgomat teszem.

Budapest.2010.05.02.

Most tőlem várod azt, hogy jó legyek Hozzád
mikor adtam az ételt máshol volt a szád,
dinnyébe haraptál jó ízűen.
Kértelek, hogy rám figyelj jó kedvűen,
csak nevettél rajtam,
érzed, hogy ezt már untam.

Most tőlem várod, hogy szeresselek Téged
ettől én kicsit félek,
mert már nem figyelsz kellőképen rám,
s időnként nem tudom vissza tartani a szám.
Néha mondok olyanokat, hogy én is megbánom
Látod ilyen az élet, sajnálom.

Budapest.2010.04.04

Mikor a kiskutyám kérdően rám nézett,
szemeivel kérdi,hogy
mi baj van kedves gazdám ?
Nem jutott püspök falat a tálcán,
vagy sokat dolgoztál?
Mond már.
Ő csak ugatott
és várta,hogy válaszolok.
Megsimogattam a szegény jószágot,
s mondtam,hogy nincs semmi baj most
már itt vagyok.

Érd.2010.01.04.