Vízfüggöny mögött

Hamvas bőröd a vízesésnél áztatott.

Csillogó, loknis hosszú hajad megmosod,

hogy még fényesebb legyen.

Kellemes tavaszi szellő finom testedet bejárja.

Minden porcikádat átjárja, hogy élvezze a szabadságot.

Fehér bőröd a lehulló víztömeg mögött is látszik.

Jó nézni, mikor selymes testedet óvatosan mosod.

Szinte, már a látvány is szép.

Elém tárul egy régi kép.

Mikor a mezőn csak úgy ruhátlanul átszaladsz.

Boldog voltál, és szabad.

Most már másé a kecses kezed.

Más kapja, s élvezi a szerelmedet.

Kivárom, azt az órát, mikor hozzám jössz.

S, szerelemmel oltom be csodás testedet,

hogy az együtt töltött perceket soha ne feled.

Kedvellek.

Érd.