Újra itt van

Kint szomorú az idő.
Levegő is hideg, kicsit fázunk.
Kegyed ismét itt van.
Mosolyog, finoman belém karol, és így szól:
Jöjjön velem.
Ne féljen!
Mutatok Önnek valamit.
Követem, hisz visz engem, követem, mert erre kért.
Szobájába megyünk, ruháját leveti, és újra hív.
Jöjjön már közelebb, még közelebb.
Közelebb merészkedtem, hisz hívott.
Mosolyog, kezét felém nyújtja, meg is fogja.
Szívére tette, és megkérdezte, érzi?
Érzi, hogy most hevesebben dobod a szívem?
Kreol teste, selymes, és gyönyörű.
Éreztem heves szíve szapora lüktetését
Bólintottam, megszólalni nem tudtam, mert
kicsi ajka, ajkamon landolt.
Hosszan, lágyan csókolt.
Látja, hogy milyen jó, hogy itt van mellettem.
Ezt megérdemelte.
Újra ruháját felvette, belém karolt,
szobájából mosolyogva kimentünk a kertbe.

Buda-Tétény. 2013-03-31