Séta közben

Mikor Kegyed a Hámori-tó partjánál

a csodás ruhakölteményét véletlenül felhúzza,
és kecse bokáját egy picit kivillantja.
Mikor keszkenőjét leejtette lehajoltam,
hogy felvegyem, és kacsójába helyezzem.
Kegyed e mozdulat sort,
egy bájos mosollyal megköszönte.

Leültünk a Lillafüredi szálló előtt a padra,
felcsavart hosszú haját kibontotta,
és szép lassan elengedte,
mely kecsesen omlott a hátára,
és onnét lassan a derekára.
A haj zuhatag alatt derekát átfoghattam,
és orcájára egy finom csókot adhattam

Mire Ön így szólt :

- No, de Uram kérem! - Velem ne kacérkodjon mindenki előtt.
- Kacérkodhat máshol, de ne itt!
- Mégis csak egy Kisasszony vagyok.

Kegyed előtt térdre rogyok,
és bocsánatáért esedezem
bevallom, hogy Kegyedet megkedveltem.

- Jó, jó, de kérem Önt, hogy keljen fel szépen,
és lassan induljon a szálló felé,
majd én követem.

Bent a kulcsát elkérem,
hogy Ön a szobáig kövessen.

- Majd a szobámba fejezze ki háláját,
és mutassa meg a szerelem minden mozzanatát.

Kisasszony IMÁDOM ÖNT.

Pszt!

Kövessen.