Séta a mezőn.

Sétálok a mezőn, élvezem 

a táj minden pillanatát,

friss levegőt jól beszívom,

és testembe engedem a virágok

kellemes illatát.

Ni ni, ott egy ürge, lábait szaporázza,

nehogy a róka észrevegye, hogy hol a lakása.

Amott felbukkan egy pici, fiatal nyuszi,

fel áll, és előre néz, hogy merre van 

finom eledele, a fiatal hajtás az ő kedvence. 

Odébb feltűnt, egy őz gida,

erdő széléről kinéz, hogy át mehet a mezőn,

vígan szökken, és boldog, hogy átélte a telet.

Követi a kellemes, lágy tavaszi szelet.

Tavasz van.

 

A mezőn minden zöldül, állatok élvezik a napsütést,

meg pihennek, és a gyík se mászik már,

tölti magába a nap fényét,

és így táplálja a szervezetét.

Tavasz van.